18. rész

Sziasztok! Most próbáltam hoszabb részt írni, mert mindig rövidre sikerül. A friss-t is megpróbálom gyakrabban összehozni. A másik blog utáni érdeklődésnek pedig örülök, és nemsokára annak is nekifogok, de úgy gondoltam hogy azt könyvenként teszem fel, akkor ha már az egyik teljesen készen van. De ez még messze van. Remélem tetszik az új rész, jó olvasást!

De Rob haragja annyira erős volt, hogy nem tudtam leállítani.És ekkor valami megmozdult arra amerről jöttünk. Valaki jön. Jaj ne! Ha ez kiderül, nekünk annyi, nem fogják engedni, hogy együtt legyek Rob-bal.- Kérlek, hagyd abba, jön valaki. - újra rángatni kezdtem.Ő is ijedten nézett arra amerre én is bámultam. Ez tuti címlap lesz holnap.
A vékony aprócska alak egyre közelebb ért, és az arcán értetlenség és nagy meglepetésemre harag tükröződött. De hála az égnek nem egy paparazzi volt. Valószínűleg Ashley úgy döntött, hogy utánunk jön. Mindenféle érzés kavargott bennem. Nagyon aggódtam a fiúk miatt, de meg könnyebbültem, hogy csak Ash talált meg minket. Ami ezután történt azon én is és a fiúk is meglepődtek.
- Elmondanátok, hogy mégis mi a fenét műveltek itt? – ordítozott Ashley
Elgondolkodtam, hogy lepisszegem, nehogy meghallja valaki, de olyan mérges volt, hogy nem mertem. Ezt az oldalát még nem ismertem.
- Most azonnal fejezzétek be! Világosan beszéltem?
A fiúk felé fordultam és ők is lefagytak. Ez a lány tud valamit. El kell sajátítanom ezt a stílust, ha ilyen hatással van a fiúkra.
- Eszetekbe sem jut, hogy Kristen min megy át miattatok? Legalább miatta próbáljatok meg kijönni egymással! Belegondolt már egyikőtök is, hogy ő min megy át?
Jaj, csak ezt ne! Nehogy már még engem sajnáltasson. Miattam van ez az
egész galiba. Itt bárkit lehetne sajnálni, de engem pont nem.
- Ashley, nyugi, itt nem engem kell sajnálni!
Erre ő felém fordult, és a hideg is kirázott tőle. Olyan arcot vágott, hogy szerintem még egy két ajtós szekrény sem mert volna szembeszegülni.
- Hát akkor kit? – nézett rám még mindig haragosan.
- Én kínzom mind a két fiút. Hiszen Micheal-nek nem elég,hogy visszautasítottam, most még a kamerák előtt a boldog párt kell eljátszanunk. Újra átölelhet, együtt lehetünk mosolyogva, kézen fogva, de közben tudja, hogy már nem szeretem. Szerinted ez igazságos? Vagy amit Rob-bal művelek? Ha valaki más lenne a barátnője, vele együtt lehetne, amikor csak akar, sétálhatnának kézen fogva az utcán, mutatkozhatnának együtt, mint egy pár. Biztos, hogy az ügynökség ennek sem örülne, de könnyebben elfogadná és engedné, mint a mi kapcsolatunkat. Ráadásul, ha mással lenne, nem kellene végignéznie, hogy a barátnője miket művel a volt barátjával a kamerák előtt. – a végére már sírtam.
Rob odalépett hozzám és átölelt.
- Kicsim, olyan butaságokat tudsz összehordani. Én nem akarok mással lenni, csak veled! És ha ez az ára, annak hogy együtt lehessünk, én boldogan vállalom. – és megpuszilta a homlokom.
- Igaza van Ashley-nek – csatlakozott Mike is – feleslegesen nehezítettük meg a dolgod. Civakodtunk és kötekedtünk...
- És verekedtetek – mormoltam mérgesen még mindig Rob öleléséből.
- Igen, sajnos ezt is. De most már látom, hogy nagyon kár, hiszen tényleg nagyon szeretitek egymást, és mindezzel annyit érek el hogy, a végén még megutálsz.
- Sosem tudnálak megutálni – olyan szörnyen éretem magam. Hogy még nekik van bűntudatuk.
- Tudom – válaszolt Mike mosolyogva – de innentől jó fiú leszek, és nem nehezítem meg a dolgod.
- Köszönjük Mike – Rob válaszolt helyettem – és bár tudom, hogy nem miattam teszed, nagyon hálás vagyok neked.
- Hálás?
- Igen, amiért eljátszod, hogy még együtt vagytok. Hiszem, hogy nem sokan tennék meg. Mérgedben, hogy kiszúrj velem, akárki is tálalhattál volna bármelyik újságnak. De nem tetted, és nagyon hálás vagyok neked mindenért.
És alig hittem a szememnek de a fiúk kezet fogtak. Nahát! Ashley mekkorahatást ért el, amikor utolért minket a fiúk még verekedtek, most meg...
Annyira örültem, olyan régóta vártam, hogy így láthassam őket. Rob felém fordult és csak egy puszit nyomot a számra, gondolom hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozzuk Mike-nak.
- Na de most menjetek, még várnak a fényképezőgépek.
- Rendben. – rámosolyogtam, aztán odasétáltam Mike-hoz és együtt elindultunk. Még mielőtt otthagytuk volna őket megöleltem az én drága barátnőmet.
- Köszönöm – súgtam a fülébe.
- Igazán nincs mit, de nekem köszönd, miattad teszik meg ezt is.
Elhajoltam tőle, egymásra mosolyogtunk, mert akármit is mond, ez az ő érdeme.
Aztán visszasétáltam a legjobb barátomhoz és elindultunk, hátrahagyva Ashley-t és Robot.
Most még nagyobb volt közöttünk a harmónia, és Mike tényleg jól viselkedett. Nagyon sokat beszélgettünk. Jól éreztem magam vele. Amikor már kezdett sötétedni Micheal hívott nekem egy taxit, és amikor elbúcsúztunk két puszit adott.
- Na menj, a barátod vár! – mondta mosolyogva.
- Köszi, hogy ilyen megértő vagy. Tényleg nagyon hálásak vagyunk neked.
- Tudom, tudom, Mike a jótevő… - olyan önelégült fejet vágott hogy elnevettem magam.
Együtt nevettünk, aztán beszálltam a taxiba és integettem, amikor elindultunk. Igazán jól sikerült ez a mai nap!
Amikor a szállodához értünk már elől mentem be a rendes bejáraton, hiszen miért ne szállhatnánk meg ugyanabban a hotelben. Mosolyogva mentem fel, és amikor beléptem Rob azonnal a karjaiba kapott.
- Jaj, de örülök hogy itt vagy. Nagyon hiányoztál már!
- Te is nagyon hiányoztál nekem – felemeltem az arcom, hogy megcsókoljam de komoly képet vágott.
- Mi a baj? –kérdeztem aggódva.
- Szeretnék tőled bocsánatot kérni, nem kellett volna ma utánatok mennem. – olyan sajnálkozó képet vágott, annyira édes volt.
- Megértelek, fordított helyzetben én már a haját téptem volna az illetőnek -
Mondandóm hallatán csibészes vigyor ragyogott fel arcán – és különben is, nekem kell bocsánatot kérnem, amiért át kell menned ezen az egészen…
Folytatni akartam, de nem hagyta, már azt is elfelejtettem miről beszélgettünk, csak csókoltam.

17. rész

Sziasztok! Először is egy olyan dolgot szeretnék veletek közölni, aminek ehhez a bloghoz nem sok köze van. Már régóta foglalkoztat a Midnight Sun könyv alapgondolata. Igaz én sosem olvastam el a netre felkerült könyvrészletet, így nem tudom hogy az írónő hogyan kezdte, de szeretném én is a saját magam által gondolt változatot megcsinálni. A lényeg amiért ezt leírtam ide, az hogy szeretnék csinálni még egy blogot, tulajdonképpen leírni az egész Twilight Saga történetet Edward szemszögéből. Arra lennék kíváncsi hogy titeket ez érdekelne-e. A 4 könyv alapján akarom megcsinálni és biztos nem lesz egyszerű, de kedvem van hozzá, és ha lenne aki olvasná akkor el is kezdeném. Szóval ennyi a lényeg, akit esetleg érdekelne az vagy kommentben vagy emailben jelezne nekem? Előre is nagyon köszi! Az email címem: hekkigirl@citromail.hu
Jó olvasást a kövi részhez!

- Itt jó lesz. Mit akarsz? Mégis mi a francnak jöttél utánunk?
Felnéztem Rob arcára és a rajta látott sok érzelmen nem tudtam eligazodni.
- Idefigyelj Mike, az egy dolog hogy időnként ellopod a szerelmem,és próbálod visszacsábítani, azt legalább nem látom és muszáj eltűrnöm. De az hogy amikor a barátunkkal együtt lógunk, van képed odajönni és a szemem előtt ölelgetni és puszilgatni... - szegény Rob teljesen kiakadt.
- Na álljunk csak meg egy szóra!-szakította félbe Mike - Azt hiszed nekem olyan könnyű úgy ölelgetni őt hogy közben tudom hogy a te karjaidba vágyik. Látom a különbséget ahogy rád néz és ahogy rám ,és ebbe majd beleőrülök.
Miközben vitatkoztak rajtam elteljesedett a bűntudat és a pánik. Mit művelek Michael-lel, egy szörnyeteg vagyok. Nem elég hogy szakítottam vele amikor meg akarta kérni a kezem, most még utána is újra meg újra belerúgok. És mindezt a fejemhez vághatná, elküldhetne minden helyre ami csak eszébe jut, de nem teszi, mert mér mindig szeret. És én még mindig elvárom tőle hogy az emberek előtt eljátszuk a boldog párt. Hogy tehetem ezt vele?
A pánik pedig azért lett úrrá rajtam,mert belegondoltam hová fajulhat ez a vita. Ki tudja mit művelnek itt ezek egymással, és az hogy én itt vagyok, semmit sem jelent, máskor sem okozott nekik akadályt. Jaj te jó ég...
- Elég nagy áldozatot hozok, csak azért hogy ti együtt lehessetek, szóval annyit elvárok cserébe, hogy ne ess nekem. De azért azt tudnod kell, hogy nem miattad teszem.
- Ezt gondoltam - Rob indulata csillapodott, azt hiszem neki is bűntudata támadt.
Hiszen Mike-nak teljesen igaza van, csak azért teszi hogy mi boldogan élhessünk,miközben ez az utolsó dolog amit szeretne. Bárcsak ne kellene rejtőzködnünk, bár ne kellene fenntartani a látszatot, nem akarok fájdalmat okozni neki.
- De azért - kezdte Robert már minden düh nélküli hanggal - gondolj bele te is az én helyzetembe. Te eltudnád viselni szótlanul, düh nélkül?
A még mindig a kezemet fogó Mike arca elgondolkodó lett.
- Azt hiszem értem mire gondolsz,valószínűleg nem.
A hangulat mintha kezdett volna nyugodtabb lenni. Nagyot sóhajtva nyugtáztam, hogy a veszekedés kimenetele máshogy alakul, mint ahogy először gondoltam.
A mellettem ácsorgó legjobb barátom azonban félreértette a sóhajomat. Gyengéden elmosolyodott és az állam alá nyúlt. Felemelte az arcom hogy a szemébe nézzek.
- Tudtam, hogy még mindig így érzel. - mondta büszke mosollyal az arcán.
Mire kattant az agyam és rájöttem hogy mit értelmezett ki a sóhajtásomból már késő volt. Az ajka már az enyémen nyugodott. Amikor észrevette hogy nem viszonzom a csókot, durvább lett. Belemarkolt a hajamba és úgy húzta közelebb az arcom, hogy kikényszerítse belőlem a csókot. Alig telt el pár másodperc éreztem hogy egyre jobban szorít, mert valaki kiakar szabadítani a kezei közül. Hát persze hogy Rob. Amikor az arcom már elég messze ért Mike arcától, láttam rajta a fájdalmat,amiért nem csókoltam vissza. Ezután már csak egy öklöt amint elsuhan az arcom előtt és egyenesen legjobb barátom képébe csap. Megpróbáltam visszafogni, lehet hogy sikerült is volna ha nem csókol meg ez a lüke. De Rob haragja annyira erős volt, hogy nem tudtam leállítani.
És ekkor valami megmozdult arra amerről jöttünk. Valaki jön. Jaj ne! Ha ez kiderül, nekünk annyi, nem fogják engedni, hogy együtt legyek Robbal.
- Kérlek hagyd abba, jön valaki. - újra rángatni kezdtem.
Ő is ijedten nézett arra amerre én is bámultam. Ez tuti címlap lesz holnap.

16. rész

Sziasztok, megint bocsi a sok késésért, de fejetlenség van most az egész életemben. Nem tudom megígérni a kövi rész időpontját, de rajta vagyok azért. Jó olvasgatást!


Épp nyugodtan ücsörögtünk egymás tekintetébe belefeledkezve, Rob gyengéden a karomat cirógatta, amikor hirtelen kivágódott az ajtó. Őszintén meglepődtem amikor megláttam ki rontott így be hozzánk. Meglepődve ránéztem Robra, de az ő tekintetében sem láttam mást csak meglepetést.
- Skacok, hát hiába telefonálok, és hagyok üzenetet? - kérdezte újdonsült látogatónk dühösen
- Ashley, hát te mit keresel itt? - kérdeztem meglepetten
- Egy csomószor hívtalak titeket és vagy egy tucat üzenetet hagytam, hogy jövök, de semmi válasz. - azt hiszem, ki kell majd engesztelnünk, eléggé kiborult.
- Sajnálom Ash, nem tudom, hogy nem vettük észre - mentegetőztem
- Hát sajnálhatjátok is, és mindezért cserébe ma velem kell töltenetek majdnem az egész napot - jelentette ki magabiztosan.
- De vásárolni ugye nem... - egyszerre tettük fel a kérdést Robbal.
- De igen!-ördögi mosoly terült el Ash arcán.
Robnál természetes volt, hogy ellenzi a vásárlást, hiszen férfi. De én nőlétemre is utáltam ruhákat vásárolgatni, különösen Ashley-vel volt dögunalmas, mert egyáltalán nem olyan ruhákat szeret, mint én. Persze ezt sosem ismertem volna be neki, különben iszonyatosan megharagudna rám, de azért a vásárlással kapcsolatos ellenszenvem nem tudtam eltitkolni előle, így most ez volt a büntetés.
- Ketten majd csak átvészeljük valahogy - súgta a fülembe Rob
És igaza volt, így már nem volt semmi ellenvetésem. Ha ő ott van, teljesen mindegy hogy mit csinálunk. Igaz a paparazzikra vigyáznunk kell, semmi kézfogás, semmi romantikus pillantás, de akkor is velem lesz ott is.
- Rendben, akkor induljunk - mondtam mosolyogva
- Öhm, először talán fel kéne öltöznünk nem gondolod? - Rob a kérdés közben már fel is kelt az ágyról.
- Hoppá, tényleg. - most jutott csak eszembe hogy én még mindig Rob pólójában ülök az ágyon.
Robbal gyors felöltöztünk, Ash kint várt ránk.
- Olyan jó lenne ha kint is foghatnám a kezed. - mondta Rob amikor már az ajtóban álltunk. Felemelte összefonódott kezünket, és a kézfejével megsimogatta az arcomat. Felsóhajtottam.
- Igen, az tényleg jó lenne. De...
- De nem lehet. - elengedte a kezem, adott egy utolsó csókot, aztán kiléptünk az ajtón.
Nem kellett sokáig járkálnunk, a paparazzik hamar ránk találtak, és innentől feszült voltam, nehogy valami olyat tegyek ami lebuktathat minket. Sokat nevettünk és jól éreztük magunkat, nem is volt olyan szörnyű még a vásárlás sem. Jó volt Ashley-vel együtt tölteni egy kis időt. Erről jutott eszembe, hogy múltkor mesélt nekem valamit.
- Te Ash, Jaksonnal mi újság? - rögtön a lényegre tértem, minek köntörfalazni.
- Hát, én sem nagyon tudom, mostanság nem nagyon találkoztunk. - szomorúságot hallottam ki a hangjából.
Na Kris, ezt most jól megcsináltad, nyertél a "hogyan vágjuk el a jó hangulatot egy pillanat alatt" versenyben.
- Nemsokára úgyis elkezdünk megint forgatni, akkor úgyis megint együtt lesz az egész csapat - mondtam biztatóan
-Aha. - Ash még mindig elég letört volt.
De egy idő után újra nevetgéltünk én pedig nem hoztam fel Jakson-t többet.
Amikor beültünk egy kávézóba, a szemem sarkából csak annyit láttam hogy egy srác odasétál az asztalunkhoz és pont mellettem áll meg, azt nem láttam hogy ki volt, biztos egy rajongó. De mielőtt felnéztem volna rá, megláttam az asztalon, hogy Rob keze ökölbe szorul. Elcsodálkoztam vajon ki lehet az akire így reagál. Kíváncsian pillantottam fel. Már nem is csodáltam a szerelmem reakcióját. Mike állt mellettem és mosolyogva nézett rám.
- Öö...szia! Mit keresel te itt? - kérdeztem meglepetten
- Szia. Csak épp erre jártam. Leülhetek? - amint feltette a kérdést én a szemben lévő angyalarca pillantottam.
De eszembe jutottak a fotósok, ha most azt mondom, hogy most inkább ne, akkor sutba dobhatjuk az eddigi erőfeszítéseinket.
- Persze - vágtam rá, amint ebbe belegondoltam. A szívem majd megszakadt de megöleltem és közelebb húzódtam hozzá amikor leült, hogy a fotósok képein hihető legyen hogy együtt vagyunk.
- Sziasztok. - Mike a többieknek is köszönt amint leült.
- Szia. - Ash kíváncsian méregetett, vakon miért bújok oda Mike-hoz. Ő még nem lett beavatva, később mindent el kell majd mondanom neki, addig úgysem lesz nyugtom tőle.
- Helló. - Rob nem is leplezte az ellenszenvét. Megértettem, fordított helyzetben én már a haját téptem volna a riválisomnak.
Mike átkarolt és megpuszilt én pedig attól féltem, hogy mikor szakad el Robnál a cérna. Amikor végeztünk és indulni akartunk, épp el akartam búcsúzni Mike-tól amikor:
- Mi nem megyünk még el sétálni?- kérdezte Mike kíváncsian
Mivel itt a falnak is füle van beadtam a derekam
-De, elmehetünk.
Elbúcsúztam a többiektől, amikor Robnak adtam két puszit az elsőnél a fülembe súgta
- Kris, én ezt nem bírom - a hangjában összegyűlt minden fájdalom és düh
- Én sem élvezem de muszáj - megpusziltam és Mike kezét megfogva elindultunk. Nem akartam hátrafordulni, pedig szerette volna még egyszer látni az én félistenemet, de jobbnak láttam ha nem nézek vissza. Ha meglátom a fájdalmat a szemében, nem bírom majd tovább csinálni ezt a szerepjátékot.
Amíg Michael-lel sétáltam mintha valaki jött volna utánunk
- Mike, nem akarok hátranézni, de valaki követ miket. Te is észrevetted?
- Észre hát, a te Robod az - válaszolta Mike savanyúan
- Mi? De hát miért jött utánunk? - meglepett hogy Rob utánunk jött. Lehet hogy megunta és inkább leleplez minket.
-Ez majd mindjárt kiderül - Mike egyáltalán nem volt elragadtatva a helyzettől.
Behúzott egy kis sikátor szerű utcába ahol a magas házak miatt nem láthatott minket senki. Mike végignézett a házakon és amikor látta hogy senki sincs az ablakokban és minden ablak csukva van, megszólalt:
- Itt jó lesz. Mit akarsz? Mégis mi a francnak jöttél utánunk?
Felnéztem Rob arcára és a rajta látott sok érzelmen nem tudtam eligazodni.

15. rész

Sziasztok! Bocsi a két hét kimaradásért. Most a romantikus énem kerekedett felül, szal bocsi ha kicsit csöpögős. Köszönöm a kommenteket, nagyon kedvesek vagytok! Jó olvasgatást, remélem tetszeni fog:


-Nagyon helyes!-elmosolyodott, és látszott rajta hogy megnyugtatták a szavaim.-És most gyere velem!
Kíváncsian néztem rá, nem tudtam mit akar mire ő megfogta a kezem és maga után húzott, közben befogta a szemem. Amikor végre elvette a kezét a szememről elkápráztatott a látvány
-Nahát!-mondtam elbűvölve
A konyhában gyönyörű látvány fogadott. Egy gyertyafényes vacsorával várt az én félistenem, csak tudnám mivel érdemeltem én ezt ki. Az asztal minden négyzetcentiméterét rózsaszirmok borították, az asztalon csupa finomság és behűtött pezsgő. Rob aztán kitett magáért.
-Mit ünneplünk?-kérdeztem, kíváncsian
-Csak azt hogy végre hozzám tartozol. Gyere!-megfogta a kezem és elkezdett húzni az asztal felé.
Egy ilyen gyönyörű asztalhoz nem ülhetek oda így, egy kicsit rendbe kell hoznom magam.
-Oké, csak előtte had kérjek pár női percet-és ezzel a lendülettel el is indultam a fürdő felé, de Rob nem engedte el a kezem. Értetlenül fordultam vissza hozzá, vajon miért nem enged el. Ekkor az állam alá nyúlt és szelíden rám mosolygott.
-Semmi szükséged rá, gyönyörű vagy!-és gyengéd csókot lehelt az ajkamra.
-De én szeretnék, jobban érezném magam, ha egy kicsit visszavonulhatok a fürdőbe-még az előző szavaitól elpirulva néztem rá.
Égnek emelte a szemeit és elengedte a csuklóm. Én azonnal elindultam a fürdőszobába de félúton földbe gyökerezett a lábam. A hálószobába bepillantva megláttam hogy az ágy is tele van szórva rózsaszirmokkal. Elámultam.
-Ezt is nekem szántad?-kérdeztem a háló felé intve
-Mégis ki másnak szántam volna?-és újra égnek emelte a szemét de az a csibészes vigyor kiült az arcára.
Én csak álltam ott és belegondoltam mi vár ránk, már nem is volt kedvem a vacsorához.
-És kigondoltad a sorrendet is?-kérdeztem egy szintén elég kacér mosollyal
-Igen, és bármennyire nehezemre esik, de előbb együk meg a vacsorát jó, mert ki fog hűlni. Mindent elterveztem és azt akarom hogy a mai este tökéletes legyen.
Grimaszoltam egy kicsit, de aztán bólintottam. Meglátva gyászos arckifejezésem, elnevette magát:
-Ne aggódj Kris, az sem marad el!
-Rendben!-csak álltam és belefeledkeztem gyönyörű szemeibe.
-Nem a fürdőbe akartál menni? -kérdezte mosolyogva
-Ja de, tényleg.-és már szaladtam is.
Nem is volt olyan vészes az ábrázatom, de azért jót tett ez a kis készülődés. Jóval magabiztosabban léptem ki és odasétáltam az asztalhoz. Mielőtt leülhetem volna Rob odalépett és kihúzta nekem a széket, nagyon kedves volt tőle, elvoltam szokva az udvariasságtól, Mike-ba néha beleszorult de nem volt gyakori. Mosolyogva leültem és együtt elfogyasztottuk a vacsorát. A pezsgő most különösen jól esett és egy kicsit a fejembe is szállt. Nem lettem részeg, csak annyi hatása volt rám hogy egy kicsit felszabadultabb lettem. Miután elfogyasztottuk Rob nem várt sokat, felkapott a székből és a karjaiban az ágyhoz vitt. Szerettem amikor a karjában vitt, de azért aggódtam is kicsit, nem vagyok én olyan könnyű, de persze ezt valahányszor mondtam mindig csak felhorkant és ezzel le is zárta a témát. Letett az ágyra és ahogy szabad lett a keze azonnal simogatni kezdett közben pedig gyengéden csókolgatott. Egyszer csak elengedte az ajkam és én már kérni akartam hogy ne tegye, de ajka a nyakamra tévedt és innentől már nem volt okom tiltakozni. Én is és ő is szaporábban vettük a levegőt. Újabb gyönyörű éjszakát töltöttünk együtt, semmihez nem tudtam hasonlítani azt az érzést amikor karjai között ért el a gyönyör. Soha előtte nem éreztem még ilyet. Mielőtt elaludtunk volna hozzábújtam és halkan suttogva kérdeztem meg tőle:
-Rob?
-Igen?
-Miért csináltad mindezt? Nem mintha bánnám, csak eddig még nem tetted. Szeretném tudni az okát!-mondtam neki gyöngéden a hálától.
-Nos hát, aggódtam hogy Mike esetleg nagyon nyomul, és meg akartam neked mutatni hogy mennyire szeretlek.
Fölé hajoltam és gyengéden megsimogattam az arcát.
-Jaj te kis butus, anélkül is tudom-de azért értékeltem a fáradozását. Még egyszer gyengéden megcsókoltam majd visszaborítottam a fejem a vállára és a karjaiban elnyomott az álom.
Másnap reggel a reggeli mellé kértünk egy aznapi újságot is és mindketten mosolyogva nyugtáztuk, hogy a paparazzik rákaptak a csalira. Két oldalnyi cikkben írtak arról ,hogy hiába hitte mindenki hogy kihűlt a kapcsolatunk milyen jókedvűen sétálgattunk együtt. Igaz láttam Rob arcán néha az aggodalmat, de amikor rám nézett nem láthatott a szememben mást csak szerelmet és ez mindig megnyugtatta.

14. rész

Sziasztok csajszik! Újra itt! Igaz időm még mindig nem sok van de legalább a gépem jó, és ahogy megígértem itt van nektek az új rész! Remélem tetszik majd!


Reggel hangos kopogásra ébredtem fel, hallatszott hogy dühös az illető. Rob morcosan dünnyögött valamit, de nem értetem hogy mit.
-Hány óra van?-kérdeztem nyűgösen
-Fogalmam sincs, de egy pillanat és megnézem-közbe a telefonjáért nyúlt-mindjárt 10 óra.
-Jesszus, Mike-felugrottam és a szekrényhez szaladtam.
A kopogás nem maradt abba, Rob dühösen felkelt és útközben kiordított
-Jól van, jövök már.
Kinyitotta az ajtót és igazam volt, Mike állt az ajtóban türelmetlenül.
-Csodás, Kris mindjárt jön, épp öltözik-Rob hangjából csak úgy sütött az utálat.
-Nem jöhetnék be?-Mike nem törődött Robbal
-Persze, még mit nem, most mondom hogy öltözik-Csak égnek emeltem a szemem, hogy ezek fél percet nem bírnak ki vita nélkül.
-Na és, nem látnék semmi újat, láttam már őt ruha nélkül-Mike arcára egy olyan gúnyos vigyor ült ki, hogy még én is szívesen bevertem volna neki egyet.
-Na idefigyelj, elhiszem hogy örül a képed hogy vele lehetsz, de azért ne vesd el a sulykot.
Amint elkészültem, azonnal szaladtam közéjük, nem hiányzik hogy mindennap majdnem beverjék egymás orrát. Szerelmem fájó arckifejezése láttán, már semmi kedvem nem volt az egészhez, de muszáj megtennem. Felé fordultam, megfogtam mindkét kezét:
-Sietek vissza, és ne aggódj csak annyit teszek, amit feltétlenül muszáj.-és megcsókoltam, visszacsókolt és így egy szenvedélyes csókká vált a búcsúzásunk.
Mike gúnyosan törte meg a meghitt csöndet:
-Na jó, fejezzétek már be. Mehetünk?-de én kihallottam a gúny mögül azt a mérhetetlen fájdalmat, amit most érez, és észbe kaptam, hogy ő még mindig szerelmes belém, nem tehetem ezt vele. Elhatároztam hogy többé, ha ott van nem csókolózom Robbal,m ennyit megtehetek, hogy ne szenvedjen a kelleténél jobban.
Amikor kiértünk a szállodából, már sokkal jobb kedvűen és lelkesen felém fordult
-És most hová-kérdezte ragyogó szemmel, és én tudtam hogy fájdalmat okozok neki, de még csírájában el kell fojtanom a lelkesedését.
-Figyelj Mike, tudnod kell, hogy ez tényleg csak azért van hogy az emberek azt higyjék, nem vagyok együtt Roberttel, és semmi esély arra hogy mi újra együtt legyünk. Szeretlek, de csak mint a legjobb barátomat.
-Amíg veled lehetek, addig nem érdekel, hogy ennek mi az oka, szóval merre?-úgy néz ki, ezt még egy párszor el kell mondanom neki, mire beletörődik.
-Hát nem is tudom, először is valami forgalmas utcán kellene sétálgatnunk, hogy minél többen lássanak, aztán meg beülhetnénk valami jó kávézóba-ettől jobb nem jutott eszembe.
-Oké, akkor gyerünk.-megfogta a kezem és elindultunk. Én kihúztam a kezem az övéből, nem akartam hogy fogja a kezem. Felnéztem a hotelszoba ablakába és láttam hogy Rob az ablakban áll és épp engem néz. A pillantásunk összefonódott, és nem akartam elfordulni tőle. Mike csak állt, majd amikor követve a pillantásom meglátta, hogy Robot nézem, felsóhajtott és elszomorodva szólt hozzám:
-Gyere már, nemsokára újra együtt lehettek.-kelletlenül, de elemeltem a szemem Rob csodás arcáról és elindultam Mike mellett. Ő újra a kezemért nyúlt, és én újra elhúztam, és erre már felkapta a vizet
-Ne légy már gyerekes, ha nem kézen fogva fogunk sétálni, mégis ki hiszi majd el hogy még járunk?-láttam az arcán hogy ezzel is nagy fájdalmat okoztam neki, attól féltem még pár perc és itt hagy a francba, hogy oldjam meg magam. De nem tette. Én pedig belátva hogy igaza van engedtem hogy megfogja a kezem. Így sétálgattunk egy darabig, és nagy örömmel nyugtáztam hogy néhány paparazzi is ránk talált.
-Na produkáljunk nekik egy kicsit-mondta Mike vigyorogva
-Ne várj-ez a mondat nem sejtett sok jót, és én bepánikoltam-mit akarsz csinálni?
-Nyugi, nem foglak megcsókolni-ezaz Kris, még egy döfés.....
Elkapta a karomat, és felkapott a hátára, megkönnyebültem, hogy nem akarta kihasználni a helyzetet, és vele együtt nevettem. Sokat beszélgettünk, és tényleg jól éreztem magam vele, kivéve azokban a percekben, amikor már túlzásba vitte a szerepet és célozgatott. De aztán mindig rendesen viselkedett úgyhogy nem mérgelődtem. Úgy délután négyig játszottuk a harmonikus pár szerepet aztán elindultunk vissza a szállodába. Az ajtóban még nevetgéltünk egy sort, aztán elbúcsúztunk. Mike adott egy puszit a homlokomra és elköszönt, én még utánna szóltam
-Mike!
-Igen-kicsit mohóbban fordult vissza, mint kellett volna
-Még egyszer köszönöm, Rob nevében is, ő is hálás igaz ezt sosem ismerné be-mondtam mosolyogva de közben égnek emeltem a szemem "a férfi büszkeség"!
-Nem is az ő kedvéért csinálom, de azért szívesen-rám mosolygott majd elsétált.
Még egy fél percig álltam az ajtóban, örültem hogy sokkal jobban sikerült a nap mint képzeltem, aztán egy boldog sóhajtással beléptem az ajtón, és fülig szaladt a szám amint megláttam az én álompasimat. A mosolyom egy kápráztató szexi mosollyal viszonozta, és széttárta a karjait. Én készségesen odasiettem és ahogy körém zárultak karjai, csak akkor éreztem magam igazán otthon.
-Örülök hogy hazaértél-mondta mosolyogva
-Én is!
-Na és hogy ment? Minden rendben volt?-tényleg kíváncsi volt
-Igen, egy kicsit produkáltuk magunkat a fotósoknak, de semmi olyan nem történt ami nem lenne ínyedre. Mike igazán jól viselkedett, nem használta ki a helyzetet-mondtam mosolyogva, mert nem akartam hogy ez a téma elvegye a jókedvét
-Nagyon helyes!-elmosolyodott, és látszott rajta hogy megnyugtatták a szavaim.-És most gyere velem!
Kíváncsian néztem rá, nem tudtam mit akar mire ő megfogta a kezem és maga után húzott, közben befogta a szemem. Amikor végre elvette a kezét a szememről elkápráztatott a látvány
-Nahát!-mondtam elbűvölve
...

Sajnos

Sziasztok!
Gondolom észrevettétek, hogy már hetek óta nem raktam fel új részt, hát az a helyzet, hogy tönkrement a gépem, és nem tudom mikor lesz pénzünk megcsináltatni. Szóval remélem szerettétek annyira a blogot, hogy megvártok vele, és ígérem, ha jó lesz a gépem, ti lesztek az elsők!! Nagyon sajnálom, mert én is imádom írni ezt sztorit, de majd csak helyre jönnek a dolgok.
Addig is kérlek titeket, hogy ne mondjatok le a blogról!
Köszönöm!

13. rész

Sziasztok! Jaj bocsi lányok, hogy mindig ennyit kell várnotok rám, de a szakma mellett elkezdtem egy felnőtt tanfolyamot is és a kettő mellett nem nagyon marad időm, úgyhogy innentől, hétvégenként ha marad időm, akkor tudok írni. Higyjétek el én is bánom, szeretem ezt a blogot, de ha lesz olyan napom amikor ráérek, ígérem, az új rész lesz az első!
De most jó olvasgatást!

Amikor az azonban az ajtóhoz értem éles fájdalom hasított a lábamba, több kis szúrás, . Lenéztem és csak a vért láttam, ijedtemben felsikítottam.
-Jézusom!!!!!
-Kris mi a baj?-kérdezte Rob ijedten, aztán lenézett és meglátta a vért a padlón.
-Várj, ne mozdulj!
Amíg arra vártam, hogy keres valamit, amivel rendbe hoz, meghallottam Mike hangját is.
-Mi történt? Miért sikítottál?-kérdezte aggódva
-Azért te barom, mert belelépett az üvegszilánkokba, amik neked köszönhetően vannak ott-ordította Rob, de közben még mindig keresgélt.
-Gyere, segítek-mondta nekem Mike, és még mielőtt tiltakozhattam volna a karjaiba kapott és elindult velem a kanapé felé.
-Tegyél le-morogtam durcásan, kényelmetlenül éreztem magam a karjaiban. Amikor Rob meghallotta, amit mondtam, felénk kapta a fejét, felkapott egy gézgurigát, meg egy flakont és elindult felénk.
-Nem hallottad? Azt mondta, hogy tedd le! Ez is miattad történt vele!-ordítozott Mike-al, és csak most jutott eszembe, hogy nem kellene felhívnunk magunkra a figyelmet az ordítozással.
-Rob, nyugi, nincs semmi baj, csak néhány apró vágás. De ne kiabálj kérlek, nem hiányzik hogy ide csődüljenek az emberek.-próbáltam nyugodt lenni, de a lábamba hasító fájdalom miatt nem ment könnyen
-Néhány apró vágás épp elég-morogta mérgesen, aztán felsóhajtott-de igazad van, lenyugszom. Te viszont tedd le őt!
Micheal nem válaszolt csak letett a kanapéra, és amikor el akarta látni a lábam, Rob arrébb lökte és átvette az irányítást. Micheal csalódottan elindult az ajtó felé, és én tudtam , hogy Robnak fájni fog, de muszáj volt felhoznom:
-Micheal, holnap elmegyünk sétálni, hogy a sajtó azt higyje, hogy együtt vagyunk?-kérdeztem tétovázón, nem akartam Robnak fájdalmat okozni. Pedig sikerült, láttam az arcán, gratula Kris, ügyes vagy!
-Oké, 10 körül idejövök-Mike már kicsit lelkesebb volt.
-Jó, szia-nem néztem rá, jobban izgatott, hogy Rob arcáról eltűntessem ezt a fájdalmas arckifejezést.
-Sziasztok-annyi undor szorult ebbe a szóba, hogy utálhatják egymást ennyire? Pedig én mindkettőjüket szeretem, jó a kettő között van különbség, de akkor is.
És ekkor leesett valami ami kissé vicces, de azért ijesztő. Nem csak eljátszom a szerelmi háromszöget a Twilight saga-ban, hanem át is élem.Teljesen olyan helyzetbe kerültem mint Bella. Itt vagyok az én saját Edwardom és Jacobom között. Nekem is választanom kell a szerelmem és a legjobb barátom között.És a helyzetet ők sem könnyítik meg, az biztos.
-Ugye tudod, hogy csak azért leszek vele holnap, mert muszáj? Miattunk!
-Tudom, de ő próbálkozni fog-mindeközben mérges szemmel nézett az ajtó felé, mintha azon keresztül is látná Micheal-t
Felsóhajtottam, fején találta a szöget és mindez miatt én is aggódtam-igen, fog! De nem ér el vele semmit.
-Nem akarlak elveszíteni, most hogy végre az enyém vagy!-mindeközben a lábamon lévő sok kis sebet tisztogatta.
Megfogtam a kezét és magamhoz húztam hogy megcsókoljam, a csók után a füléhez hajoltam és halkan gyengéden a fülébe súgtam:
-És a tiéd is maradok!
Elmosolyodott és megcsókolt.Ezt még egy követte, majd még egy és így tovább. Ő egyszer csak eltávolodott tőlem, én pedig kétségbeesve kaptam utána
-Hová mész? Már épp kezdtünk belejönni-mondtam durcásan
-Ne aggódj, folytattuk, amint bekötöztem a lábad.-mindezt még nyomatékosította azzal a szexi mosollyal, aminek nem tudok ellenállni.
Az ajkamba haraptam, és küzdöttem magammal, hogy ne másszak rá most rögtön. Óvatosan bekötözte a lábamat, majd amikor elkészült felém nyújtotta a kezét. Segített felállnom, és amikor már rajta álltam a lábamon kíváncsian fürkészett.
-Na fáj?
-Nem egyáltalán nem, tökéletes munkát végeztél-tényleg egyáltalán nem fájt, mintha meg sem történt volna az a kis baleset.
-Szerintem azért még pihentetned kéne, mondjuk az ágyban feküdve-olyan kaján vigyor ült ki az arcára, hogy nem kellett találgatnom, hogy mire gondolt.
-Úgy gondolod? Most hogy mondod, lehet van benne valami.-én csatlakozom az ilyen játékhoz.
-Sőt, biztos vagyok benne, és amilyen messze van az ágy, azt hiszem az lesz a legjobb ha viszlek-már nyúlt is értem.
-Rob erre semmi szükség, el megyek odáig-fogadkoztam, de hiába. Egy pillanattal később már a karjaiban voltam és csókolgatott. Innentől már nem tiltakoztam, kifejezetten tetszett a helyzet. Az ő karjaiban egyáltalán nem éreztem magam kényelmetlenül.
Óvatosan letett az ágyra és fölém tornyosult.
-Nos, pihenni szeretnél, vagy inkább csináljunk valami mást?-kérdezte kaján mosollyal a fején
-Azt hiszem tudok olyan elfoglaltságot, ami közben a lábamat nem kell megerőltetnem-azt hiszem az én vigyorom is elég kaján lehetett.
-Igen és milyen elfoglaltságra gondoltál?-közben lehajolt és a nyakamat csókolgatta a szavak között.
Ezzel pedig áttörte a gátat ami eddig visszatartott attól hogy lerohanjam. Két kezemmel megfogtam az arcát és szenvedélyesen megcsókoltam, minden porcikáját körbe csókolgattam és simogattam. Ő is ugyanezt tette és amikor mindkettőnket elöntött a gyönyör fáradtan szuszogva hajtottam a fejem a mellkasára. Elmosolyodtam amikor hallottam hogy ő is kapkodja a levegőt, szóval nem csak nekem volt ennyire jó.
-Jöhet a közös pihi?-kérdezte boldogan, mosolyogva
-Naná, és látod, a lábamra vigyáztam.
-Nagyon ügyes vagy-mondta, majd megcsókolta a homlokom.
Annyira jó vele, bár így maradhatnánk örökre, nekem rajta kívül másra már nincs szükségem. És remélem, hogy ezt Rob is így gondolja. A karjaiban nyomott el az álom...

12. rész

Sziasztok!Bocsi, hogy csak most hoztam, és hogy rövid lett, de egyenlőre nem nagyon volt időm. Megpróbálom hamar hozni a következő részt, addig is jó olvasást! Puszi nektek


-Majd holnap meglátod-próbáltam nem kimutatni mennyire zavarban vagyok, de nem jött össze.
-És ha én most szeretném tudni?-miközben ezt mondta, lassan, túl lassan egyre közelebb hajolt, már csak egy centi volt ajkaink között, de megállt, és rájöttem, hogy addig nem kapom meg ezt a csókot, amíg meg el nem árulom neki a holnapi terveimet. Ez gonoszság! Annyira vágytam a csókjára, hogy eldöntöttem bármit elárulok neki, csak csókoljon meg. De rögtön ebben a pillanatban jobb ötletem támadt, nem elmondom, hanem megmutatom.
Mivel ő csak várt a válaszra, így én csókoltam meg őt hevesen és az ölébe másztam. Kicsit zavarban voltam, mert vele idáig még nem jutottunk el, de ez most különösebben nem foglalkoztatott.
Viszonozta a csókomat, kezei derekamon pihentek.
-Hogyhogy hirtelen ilyen heves lettél?-suttogta a fülembe két csók között.
-Csak megválaszolom a kérdésed-suttogtam én is vissza.
Egy pillanatra lefagyott, aztán rájött mire gondolok és már ő csókolt hevesen. Kezeivel ott simogatott, ahol csak ért, amikor a kezei a mellemre "tévedtek" eszembe jutott, hogy ez lehet hogy nem a legjobb hely.
-Nem kellene felmennünk?-kényszerítenem kellett magam hogy ne csókolgassam, hanem megvárjam a válaszát.
-De, kellene-de a szavával ellentétben egyre csak csókolt és simogatott.
Nehezen de kimásztam az öléből és kiszálltam az autóból. Nagy nehezen ő is kiszállt, és iszonyatos vágy fogott el hogy megfogjam a kezét de nem lehetett. Sőt amióta lejött az a cikk, még óvatosabbaknak kell lennünk. Ő ment be elsőnek, én pedig egy másik bejáraton mentem be. Rossz volt ezt így eljátszani, de muszály végig csinálnunk.
Ő előbb felért, és én amint az ajtóhoz értem, berántott. Szorosan magához ölelt és ott folytatta, ahol az autóban abba hagytuk.A kezével a nyakamról lecsúszva végigsimogatta a karomat, majd átért a derekamra, majd feljebb....
Mire észbe kaptam már az ágyon feküdtünk, szinte elkábított ez a csodás érzés, amit akkor érzek, ha vele vagyok.
Ez volt életem legszebb estéje, Mike-al ilyet sosem éltem át. Egymás karjában aludtunk el. Reggel amikor felébredtem, az ő csodás zöld szemeivel találtam szemben magam.
-Jó reggelt, édesem!
-Jó reggelt!
-Jól aludtál?-kérdezte édesen.
Nyújtóztam egyet és mosolyogva válaszoltam:
-Csodásan.
Az idilli pillanatot a telefonom csörgése szakította félbe:
-halló?
-Szia édes, a hotelszobádban vagy?-Mike szólalt meg a vonal másik oldalán
-Igen, de...
Nem tudtam folytatni mert letette. Értetlenül bámultam csak magam elé
-Kris, valami gond van? Ki volt az?
-Mike, csak annyit kérdezett hogy itt vagyok-e, aztán letette, nem értem mi volt ez.
Ahogy ezt kimondtam kivágódott az ajtó és Micheal ott állt az ajtóban egy csokor virággal és egy üveg pezsgővel. Amikor meglátott az ágyban elmosolyodott, de amikor meglátta mellettem a félmeztelen Robot, azonnal lefagyott a mosolya.
-Én...én azt hittem, hogy ez csak hazugság, szóval ti tényleg....-Csak dadogni tudott, a kezéből kicsúszott a pezsgő és széttörve hullott darabokra az üveg. Aztán csak a könnyes szemét láttam és azt ahogyan kirohan.
-utána kell mennem-mondtam Robnak halkan
-Jó, de....
Nem vártam meg míg befejezi, féltem, hogy nem érem utól. Beszélnem kell vele, mert még újra leissza magát. Felöltözni sem volt időm így Rob pólójában és egy bugyiban szaladtam utána. Reméltem hogy még a folyosón utolérem. Amikor az azonban az ajtóhoz értem éles fájdalom hasított a lábamba, több kis szúrás, . Lenéztem és csak a vért láttam, ijedtemben felsikítottam.
-Jézusom!!!!!
-Kris mi a baj?-kérdezte Rob ijedten, aztán lenézett és meglátta a vért a padlón.
-Várj, ne mozdulj!
...

Kreatív blogger

Sziasztok!

Jaj Bells nagyon köszönöm neked, és bocsi hogy ennyi idő kellett ahhoz, hogy leessen.

Akitől a díjat kaptam:
http://www.blogger.com/profile/15230231852587831174

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte!

2. A logót ki kell tennem a blogomba!

3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam!

4. Írni kell magamról 7 dolgot!
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak!
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.
8. Nem küldhetem olyannak, akinek a blogja volt már tüntetve!

7 dolog rólam:
-mindenem a nevetés,
-imádom a macskámat,
-amióta elolvastam az Alkonyatot, azóta nem tudok kiájulni a témából,
-én már megtaláltam a nagy Ő-t,
-imádom az anyukámat,
-nem tudnék zene nélkül élni
-kicsit nehéz eset vagyok, ezért akik mellettem vannak, azok mind igaz barátok:)

Akiknek tovább adom:
Nos hát akiknek tovább szerettem volna adni azok már mind megkapták mástól, szóval nem igazán tudom most mit csináljak.....:S

11. rész

Bocsi csajok, hogy ennyit kellett várni rá, de összehoztam, remélem tetszik majd!:)


-Kérlek, egyszerűen tudom és kész! Különben is aláírtuk azt a hülye szerződést, és ez kell ahhoz, hogy ne legyen ebből probléma.
Lábujjhegyre álltam, hogy megcsókoljam. Készségesen hagyta hogy megtegyem, vissza is csókolt. De éreztem hogy feszült és most dönti el, hogy beadja-e a derekát vagy sem.
-Kérlek!-hátha ez áttöri a gátat...
-Nem tudom, Kris, ez nem jó ötlet-már nem volt olyan határozott, innentől már nyerésre álltam.
-Nem lesz semmi baj! Ha egy apró jele is látszik annak, hogy bajom eshet, azonnal otthagyom.-amíg ezt mondtam nem nézett a szemembe úgyhogy átkaroltam a nyakát és rákényszerítettem hogy a szemembe nézzen-Megígérem!
-Jó, de ha bármi bajod esik, azt nem ússza meg!-dühös volt, de nem rám, talán Catherine-re, vagy Mike-ra, de lehet hogy saját magára mert belement ebbe az egészbe.
Támadt egy kis bűntudatom, hogy olyat könyörögtem ki, amit tényleg egyáltalán nem akar. De ezt muszály, mindkettőnk érdeke.
-De nem lesz bajom.....
-Azt ajánlom is Micheal-nak.
Megcsókoltam, hogy enyhítsek a dühén. Hát, ha ért is valamit, az sem volt sok. Megfogtam a kezét és elindultam kifelé az öltözőből. Amikor összetalálkozott a tekintetem Catherinével, csak bólintottam, ő válaszul pedig halványan elmosolyodott.
-Akkor én most megyek telefonálni-mondta és elsétált. Mindannyian csak álltunk és vártuk, hogy megbeszélje Mike-al ezt a helyzetet. Amikor visszajött ő is csak bólintott, tudatva hogy minden rendben.

Mikor már hazafelé tartottunk, megszólalt a telefonom, Mike volt az:
-Szia cica-a hangja vidám volt.
-Ööö....szia Micheal-nem örültem, hogy ennyire boldog, ez semmi jót nem jelentett.
-Tudtam ,hogy vissza fogsz jönni hozzám, de ez béna fedősztori, egyszerűbb lett volna ha csak simán visszajössz hozzám!-ezt olyan magabiztosan mondta, hogy teljesen kiakadtam
-Hé-hé-hé, álljunk meg egy szóra, ez nem egy béna fedősztori! Én Robot szeretem és csak a szerződés miatt játszom e hogy veled vagyok-valószínűleg bunkónak talál, a hangnem miatt de nem érdekel, vegye már észre magát...
-persze, persze, majd megbeszéljük, holnap talizunk-szinte kicsattant a jókedvtől, ő volt Mr. Tudtam-hogy visszajön-hozzám. Hát legyen, ezt játszhatjuk ketten is
-Bocs holnap jobb dolgom van, Robbal!!!-válaszoltam flegmán és kinyomtam. Megnéztem volna milyen fancsali képet vág.
Miután letettem, duzzogtam kicsit, nagyon felhúzott ezzel a beképzelt dumával.
-Hát elég magabiztos-Rob hangján nem tudtam kiigazodni, egyszerre volt szomorú, dühös és gúnyos.
-Túlságosan is-motyogtam mérgesen
-Tudod gondolkodtam azon amit Catherine mondott...-nem nézett rám és ez aggasztott.
-Min?
-Azon hogy attól tartok-e hogy Micheal visszacsábít-e. Tudnod kell hogy ettől is tartok. Biztos vagyok benne hogy harcolni fog érted, de attól hogy velem vagy, attól még én is küzdeni fogok!
Csak bámultam magam elé, ez tiszta röhej, olyantól tart ami kizárt hogy megtörténjen. Micheal-t sosem szerettem annyira mint Robot, eddig nem is ismertem a szerelmet, azt hittem amit Mike iránt érzek az szerelem, de most hogy beleszerettem Robertbe, az előző érzés még a közelébe sem ér.
-Rob, téged sokkal jobban szeretlek, mint Mike-ot szerettem, nélküled már el sem tudom képzelni az életem, de nélküle igen! Semmi okod aggódni!-megszorítottam a kezét, ezzel is nyomatékosítva a mondottakat.
Elmosolyodott, ettől kicsit megnyugodtam, bár még mindig bosszantott Mike nagyképűsége, pláne hogy Rob kedvét is elrontotta vele.
-Nembaj, azért óvatos leszek, és adlak vissza neki-felemelte összekulcsolt kezünket és megpuszilta a kézfejem. Innentől nyugodt hangulatban folyt a hazaút. Amikor beparkolt és ki akartam szállni ő nem mozdult.
-Mi a baj?-kérdeztem aggódva
-Nincs semmi baj csak kíváncsi vagyok valamire...
Átnyúlt előttem és becsukta a kocsiajtót.A keze az ajtóról a nyakamra vándorolt, és én beleborzongtam az érintésébe és a közelségébe, nos ez is egy jel, hogy ez a kapcsolat más, Mike soha nem tett rám ilyen hatást.
-Mire vagy kíváncsi?
-Mike-nak azt mondtad hogy holnap jobb dolgod van, méghozzá velem! Mégis mire gondoltál?
Nos hát én nem gondoltam valamire hanem határozott terveim voltak, de ahogy rákérdezett belepirultam. Ő erre csak mosolygott.
-Imádom mikor elpirulsz, és most már még inkább érdekel, hogy mit értettél ez alatt-na ebből most hogy mászok ki?
-Majd holnap meglátod-próbáltam nem kimutatni mennyire zavarban vagyok, de nem jött össze.
-És ha én most szeretném tudni?-miközben ezt mondta, lassan, túl lassan egyre közelebb hajolt, már csak egy centi volt ajkaink között, de megállt....

Bocsi!

Sajnálom lányok de mostanság nem lesz új rész, minden úgy alakul hogy nem fog összejönni. Talán hétfőre össze tudom hozni, de lehet hogy csak keddre. De higyjétek el, rajta vagyok a témán, és még egyszer bocsi, tényleg sajnálom!

10. rész

Köszi lányok az előző kommenteket, és remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket. Kicsit rövid lett, de ma nem vagyok annyira formában, ennyit tudtam összehozni. Sietek a kövi résszel. Puszi nektek és jó olvasást!


Amikor beléptünk Catherine egy újságot lóbált és kissé dühösen ezt kérdezte:
-Megkérdezhetem hogy ez mégis mit jelentsen?
És a képen mi voltunk amikor együtt megyünk be a szállodába. A főcím pedig ez volt:
"Kristen Stewart és Robert Pattinson, az alkonyat sztárjai összemelegedtek?"
Robbal egymásra néztünk és tudtunk eljött a pillanat, hogy a csapatnak elmondjunk mindent. Visszanéztem Catherine mérges arcára és nagyot nyeltem....
-Hát jó, megmagyarázunk mindent, amint ideér mindenki.
-Oké, de ajánlom, hogy jó legyen a magyarázat!

Gyors kimentem rágyújtani, Rob is követett. Remegett a kezem az idegességtől.
-Hé, nyugi, nem lesz semmi baj-Nyugtatgatott Rob és közben megfogta egyik remegő kezem. És ekkor megérkezett az akitől a legjobban tartottam...Nikki. De amikor megláttam hogy valaki úgy hozta, és az a valaki nem más mint a mentős srác aki ellátta még anno, elmosolyodtam és máris nyugodtabb lettem. Amikor pedog csókkal váltak el, már egyáltalán nem érdekelt ki mit reagál, a lgjobb barátnőmmel meg fognak oldódni a problémák és ez a lényeg.
-Most meg minek örülsz?-nézett rám Rob értetlenül
-Nézz csak oda-és a fejemmel a csókolózó Nikkiék felé fordultam
-Ohh....hát ez egy jó hír-az ő hangján is éreztem a megkönnyebbülést.
-Azt hiszem, most már készen állok a fejmosásra-mondtam mosolyogva
Bementünk, és pár perc múlva már mindenki ott volt.
Idegesen nézelődtem, annyi kíváncsi szempár meredt ránk, kiszáradt a torkom, és nem bírtam megszólalni. Miután Rob rájött, hogy arra hiába vár hogy én beszéljek átfogta a derekam és magához húzott.
-Az a cikk pont rátapintott a lényegre, egymásba szerettünk-mondta Rob egyszerűen.
-Ohh.....hát ne értsetek félre srácok, nagyon örülök nektek-mondta Catherine-csak hát a szerződés, meg Micheal....tényleg vele?
-Igen, szakítottunk, már nem volt értelme húzni, rájöttem, hogy nem ő az akit szeretek-végre megtaláltam a hangom.
Aztán pár percig csend volt, mindenki megemésztette a halottakat és aztán mindenki csodálkozására Nikki lépett oda hozzánk és átölelt engem
-Nagyon örülök nektek, tényleg!-súgta és rám mosolygott
-Köszönöm- suttogtam én is mosolyogva.
A következő Kellan volt
-Haver...tudtam, hogy sántikáltok valamiben.
Robbal összenéztünk és elmosolyodtunk. A legtöbben odajöttek és átöleltek, valamint hozzáfűzték, hogy látszott, kár volt eddig is titkolni. Ilyenkor mindig Catherinre pillantottam és láttam hogy nagyon elgondolkodó arcot vág, idegesített, hogy mi járhat a fejében. Rossz előérzetem volt.
-Figyeljetek rám egy kicsit-kérte miután mindenki elmondott mindent amit szeretne-tényleg örülök hogy összejöttetek, titeket egymásnak teremtettek, ezt mindenki látta, de a szerződést akkor is aláírtátok, és ilyen többet nem fordulhat elő. Azt a látszatot kell keltenünk, hogy nem érdeklődtök egymás iránt, csak jó barátok vagytok. Kris, ha kiderül hogy szakítottál Michealel, akkor hiába is próbálkozunk, szóval még egy darabig el kell játszanod hogy együtt vagy Mike-al, vele ezt majd én lebeszélem.
-na azt biztos nem-ellenkezett Rob
-Elhiszem hogy nincs ínyere, de muszály-jelentette ki Catherine határozottan.
-Nem hagyom , hogy Kris vele maradjon kettesben-Rob nem akarta beadni a derekát
-Mitől félsz? hogy elszereti tőled? Ugyan már! Vagy talán hogy bántani fogja? Ez még nagyobb badarság-Catherine-ben is fel ment a pumpa
-Pedig pontosan fején találtad a szöget, hiszen már megtörtént-mondta Rob idegesen
-MI???-kérdezte kórusban mindenki, és kiváncsi szemekkel néztek rám
-Hát..tényleg megütött, de részeg volt.-motyogtam halkan
-Jaj Kris, sajnálom. És te is úgy gondolod, hogy veszélyes vele lenned?-kérdezte Catherine együtt érzően
-Nem, biztos vagyok benne, hogy nem bántana.-ebben tényleg biztos voltam. Megígérte, hogy többet nem iszik, józanul pedig nem fog bántani.
-Rob, ha ő ennyire biztos ebben, ne kételkedj kérlek!-Catherine már kérlelte, de látszott rajta, hogy esze ágában sincs belemenni.
-Adjatok egy percet, hagy beszéljek vele én-kértem leginkább Catherine-t
-Rendben-bólintott rá.

Kézen fogtam Robot és behúztam az öltözőmbe és magunkra zártam az ajtót.
-Hiába Kris, te sem tudsz meggyőzni, nem vagyok hajlandó ebbe belemenni.
-Figyelj rám kérlek, bízz bennem, nem lesz bajom, tudom, hogy nem fog bántani.
-Honnan tudod? Erről nem nyitok vitát, nem és kész!
-Kérlek, egyszerűen tudom és kész! Különben is aláírtuk azt a hülye szerződést, és ez kell ahhoz, hogy ne legyen ebből probléma.
Lábujjhegyre álltam, hogy megcsókoljam. Készségesen hagyta hogy megtegyem, vissza is csókolt. De éreztem hogy feszült és most dönti el, hogy beadja-e a derekát vagy sem....

9. rész

Sziasztok, íme itt a kövi! Remélem megérte várni rá! És köszönöm az előző kommenteket!

Érzéketlen arccal ült az autóban. Kicsit aggódva odasétáltam hozzá.
-Szia-mondtam félénken
-Szia-válaszolta fásult, érzéketlen hangon.
-Szóval tudtad hogy ide fogok jönni ugye?
-Nem tudtam, csak sejtettem, és sajnos be is jött-mondta mérgesen
-Ne légy rá dühös, részeg volt...
-Ez nem mentség-még mindig dühös volt.
-Rám is dühös vagy?-kérdeztem félve, mert bizonyára az ölekezésünknek is szemtanúja volt.
-Igen, de csak azért mert ilyen felelőtlen vagy! Ide jössz hozzá, azután hogy megütött, és ráadásul úgy hogy nem szólsz senkinek sem hogy nála vagy?
-Sajnálom, de tudtam, hogy így fogsz reagálni, ezért nem szóltam, nem is hagytad volna, hogy eljöjjek.-mondtam lehajtott fejjel
Rosszul éreztem magam, utáltam veszekedni vele, de most kiakartam állni Micheal mellett, végül is még mindig jó barátok vagyunk.
-Ez így akkor sem jó, többet ne csinálj ilyet jó?-kérdezte komolyan
-Oké-válaszoltam szomorúan.
-Taxival akarsz menni vagy megengeded, hogy elvigyelek?-még mindig dühös volt kicsit, de próbálta leplezni
-Csak ha el akarsz vinni-én pedig még mindig szomorú voltam
-Hát persze hogy el akarlak vinni-végre elmosolyodott
-Akkor menjünk-válaszoltam én is vigyorogva.
Beszálltam mellé a kocsiba. Út közben nem beszélgettünk, megvártam míg a dühe teljesen elszáll. Amikor a szállodához értünk egy csomó paparazzi fogadott minket.
-Most mi csináljunk?-kérdeztem rémülten
-Fogalmam sincs.-Rob sem számított rájuk
-Tudod mit, nem érdekel, menjünk be-mondtam mérgesen
Utáltam a fotósokat, azt megértem hogy egy filmbemutatón és egyéb ilyen puccos helyeken fotót készítenek rólunk, de mi érdekes van abban ha bemegyek a szállodába?
Persze megtartva a távolságot, de besétáltunk Robbal az előtérbe, átverekedve magunkat a fotósokon. Még mindig távolságtartóan beszálltunk a liftbe majd amikor becsukódott az ajtó megfogtam Rob kezét. Ő pedig válaszként rámosolygott.
Amikor felértünk a szobába Rob leültetett a kanapéra és szembe ült velem.
-Kris, kérdezhetek valamit?
-Persze-vajon mit akar kérdezni?
-Tényleg nem szereted már Micheal-t? mert ma amikor megölelted, láttam milyen boldog voltál és....
-Robert Pattinson! Ezt most nem gondolod komolyan ugye?-még ilyen képtelenséget
-De igen, láttam hogy mosolyogtál, és látszódott hogy jól érzed magad vele.
-Rob, én csak téged szeretlek, ő már csak egy jó barátom. Lehet hogy jól érzem magam a társaságában, de nem szeretem érted? Téged szeretlek!!!
-de többet akkor se csinálj ilyet egy szó nélkül jó?
-Rendben, de ezen túlestünk már egyszer.-mondtam gúnyosan
-Jó, én is abbahagyom-mondta feltartva a két kezét
-Megegyeztünk-mondtam mosolyogva.
A mai napot is átbeszélgettük. Lassan kifogyunk a témából...:)
-Kris, holnap ugye megyünk forgatni, és szted hogyan kellene mennünk? külön vagy együtt?
-Hát lehet hogy feltűnő ha együtt megyünk, de.....-beharaptam az ajkam
-Igen?-kérdezte egy csibészes mosoly kíséretében
-Én veled szeretnék menni.
-Ezzel nem vagy egyedül-még mindig mosolygott és most már én sem bírtam ki.
-Akkor ezt megbeszéltük-nyugtáztam
Megint én mentem el először fürdeni, majd mikor végeztem és kijöttem a hálóruhámban, ismét vigyorogva mért végig., miközben sétált a fürdő felé.
Én be is bújtam az ágyba és ott vártam rá. Nagyon jó idő volt a szobában, é az volt az érzésem hogy a takaróra nem nagyon lesz szükségem éjszaka. Amikor Rob bejött rajta is látszott hogy melege van, ugyanis ma este csak egy szál boxerban jött be.
Istenem, az a felső test. Megint beharaptam az ajkam, amire válaszként egy kápráztató mosolyt kaptam. Bemászott mellém, és láttam hogy valamit kérdezni szeretne, de vacilál.
-Rob, mit akarsz kérdezni?
-Tessék?-kicsit meglepte a kérdés
-Látom rajtad hogy szeretnél kérdezni valamit csak hezitálsz-mondtam egy kedves mosoly kíséretében
-Túl jól ismersz már-ő is mosolygott
-Na ki vele!
-Csak meg akartam veled beszélni, hogy bizonyos határokat mikor szeretnél átlépni? Mert nem akarok elhamarkodottan kezdeményezni.
Nem bírtam ki hogy ne mosolyodjak el újra.
-Nos hát, örülök hogy ilyesmik megfordultak a fejedben, de nagy gond lenne ha várnánk pár napot. Én is nagyon szeretném, de az előző kapcsolatom miatt úgy érzem egy pár nap szünet azért mégsem ártana.
-Rendben, csak ennyit szerettem volna tudni.
Újra hozzábújtam, és pár percen belül el is nyomott az álom. Másnap reggel korán keltünk, mert mentünk be forgatni. Eszembe jutott Nikki, és összeszorult a gyomrom, amikor belegondoltam, hogy reagálhat arra ha együtt megyünk Robbal. De amikor elindultunk, már nem foglalkoztam ezzel, örültem hogy vele lehetek. Persze amint látótávolságban voltunk, elővettük a "mi-csak-barátok-vagyunk" arcot és testtartást és úgy mentünk be a stúdióba.
Amikor beléptünk Cathrine egy újságot lóbált és kissé dühösen ezt kérdezte:
-Megkérdezhetem hogy ez mégis mit jelentsen?
És a képen mi voltunk amikor együtt megyünk be a szállodába. A főcím pedig ez volt:
"Kristen Stewart és Robert Pattinson, az alkonyat sztárjai összemelegedtek?"
Robbal egymásra néztünk és tudtunk eljött a pillanat, hogy a csapatnak elmondjunk mindent. Visszanéztem Cathrine mérges arcára és nagyot nyeltem......

8. rész

Jaj lányok köszönöm a kommenteket! Már szükségem volt rájuk, úgyhogy nektek itt a kövi rész! :D


Amíg tart a film nem létesíthetnénk kapcsolatot, mert néhány ember szerint a rajongók elfordulnának a filmtől ha kiderül hogy Rob nem szingli, de szerintem ez hülyeség. De aláírtuk, úgyhogy muszály titkolóznunk.
Ahogy felértem a szobája elé, pár perc múlva már jött ő is. Szétnéztünk a folyóson hogy biztos nem lát minket senki, és mikor erről meggyőzödtünk, gyors belibbentünk a szobába.
Már többször is jártam itt, a haveri kapcsolatunk alatt, és hát mint mindig, a szoba tele volt dobozokkal, amelyekben a ruhái voltak. Már épp itt az ideje, hogy valaki rendet tegyen itt. Amióta csak beléptünk kiült a mosoly az arcomra, de nem csak nekem, Robon is látszott hogy boldog amiért elfogadtam az ajánlatát.
Odalépett hozzám és szenvedélyesen megcsókolt, ennél jobban tudtomra se adhatta volna, hogy mennyire örül neki, hogy most itt vagyok. Persze visszacsókoltam, miért ne tettem volna...
Később rendeltünk vacsorát, amíg a pincér behozta a kaját, addig én bementem a fürdőbe, nem hiányzik hogy valaki kipletykálja hogy itt vacsoráztunk együtt.
Nagyon sokat beszélgettünk, jó volt vele ilyen nyugodtan beszélgetni, felszabadult volt ő is és én is. Este amikor már álmosak voltunk elindultam a csomagjaim felé, és előhalásztam egy rövidnadrágot és egy pólót, elindultam a fürdőbe hogy lezuhanyozzak és átöltözzek.
Rob készségesen hagyta hogy elkészüljek és egyáltalán nem erőltettet semmit, és ez most így volt jó. Amikor viszont meglátott, ahogy kijöttem a "hálóruhámban"elmosolyodott.
-Most mi van?-kérdeztem zavartan
-Semmi, csak szexi vagy így-válaszolta mosolyogva
Zavaromban elpirultam.
Nem igazán tudtam hogy Rob hogy képzelte ki hol alszik, de erre rögtön meg is kaptam a választ.
-Kris te aludj a franciaágyon, én pedig itt alszom kint a kanapén, így megfelel?-mintha valami vágyakozást éreztem volna a hangjában
-Majd alszom én a kanapén, ez a te szobád, nem foglak kitúrni az ágyadból.
-Ugyan már, nem gondoltad hogy hagylak a kanapén aludni?
-Akkor miért nem alszunk mindketten a franciaágyban?
-Komolyan kérdezed?
-Igen.-és ebben percben rájöttem hogy erre vágyakozott-De csak egy feltétellel...
-És mi lenne az?-kérdezte egy csibészes mosoly kíséretében
-Semmi molesztálás.....-mondtam szigorúan
-Nem állt szándékomban-válaszolt komolyan
-Nagyon helyes-elmosolyodtam
Válaszként ő is elmosolyodott és az én szívverésem is meglódult.
Ő egy pólóban és egy boxerben feküdt le, istenem de jól nézett ki! Lefeküdt és megveregette maga mellett az ágyat. Készségesen másztam be mellé.
A hátára feküdt és a két kezét a feje alá rakta, ahogy így feküdt elfogott a vágy hogy odabújjak hozzá és úgy aludjak el. Úgy döntöttem ez még belefér. Mellé kúsztam, és a fejem a mellkaséra tettem. Ő erre az egyik kezével átfogta a vállam és magához szorított
-El sem hiszem hogy itt vagy velem-mondta lágyan
Én erre csak felemeltem a fejem és mosolyogva megcsókoltam, aztán egy elégedett sóhajjal visszaborultam a mellkasára.
Ezen az estén nem is történt közöttünk több, de ez most így volt tökéletes. Azért mégis ma szakítottam a barátommal.
Másnap reggel, amikor felébredtem Rob még aludt és én nem akartam felébreszteni, sokáig csak néztem ahogy szuszog, de aztán kezdtem éhes lenni, és mivel ha én rendelek kaját, még valaki kikotyogja hogy itt aludtam, így úgy döntöttem, elmegyek sétálni és beülök valahová reggelizni.
Felöltöztem, Robnak pedig hagytam egy cetlit hogy elmentem a városba sétálni.

Találtam is egy jó kis helyet, oda beültem és megreggeliztem, és boldogan nyugtáztam hogy senki nem ismert fel. Amikor végeztem, eszembe jutott Mike és eldöntöttem hogy most bemegyek hozzá, így Rob se tud ellenkezni. Hívtam egy taxit.

Amikor beléptem Michael szobájába elég szörnyen festett, ébren volt és józan, de teljesen másnapos. Szörnyű volt őt így látni, pláne úgy, hogy tudtam miattam van itt. Rob ütése is szép lila monoklit hagyott az arcán. Amikor meglátott felvirult az arca
-Kris, jaj de jó hogy itt vagy.
-Jobban vagy?-kérdeztem aggódva
-Igen, de semmire nem emlékszem, mi történt tegnap? Hogy kerültem ide? És ez a monokli?
-Hűű....egyszerre csak egy kérdést.
-Bocsi-próbált mosolyogni, de ahogy láttam fájt neki, mert megrándult az arca
-Szóval tegnap leittad magad amiért nemet mondtam neked....
-Igen erre még emlékszem...-mondta elgondolkodva
-Amikor pedig hazaértél részegen megláttad Robot és teljesen kiakadtál...
-Mi, mit keresett ő ott?-szakított félbe dühtől tajtékozva
-Na pontosan így reagáltál akkor is, és aztán összekaptunk és megütöttél...-a végére majdnem teljesen elhalkult a hangom
-Micsoda? Jaj Kris annyira sajnálom!-a dühét mintha elfújták volna, már inkább kétségbeesett volt.
-Nem gond, az ital miatt volt tudom, de ezért kell megígérned, hogy többé nem teszel ilyet.
-Megígérem!-elég komolyan mondta ahhoz hogy higgyek neki.
-Rendben-elmosolyodtam, válaszként ő is így reagált és ismét fájdalom hasított az arcába
-Úgy látom a mosolygást még hanyagolnod kell, látom hogy fáj-mondtam neki csöndesen
-Nem az nem vészes, van más ami sokkal jobban fáj.
Lehajtottam fejem, annyira átkoztam magam amiért fájdalmat okoztam neki.
-És akkor te most vele vagy együtt?- nem kerülte el a figyelmem hogy milyen undorral ejtette ki a szót hogy "vele"
-Nos emlékszel hogy azt mondtam amikor szakítottunk hogy velem van a baj? Nos azt ezért mondtam. Senki nem tehet róla hogy beleszerettem Robba. Sem te, sem ő, ez csak az én hibám.-
Mondtam bocsánatkérő hangon és megsimogattam az arcát.
Láttam rajta hogy szeretett volna szembeszállni a mondandómmal, de nem tudott hogyan. Sokáig elidőztem még nála és megbeszéltük hogy barátok maradunk. Közben bejött egy orvos és közölte vele hogy hazamehet. Együtt jöttünk ki és kint még megölelt búcsúzoul. Ahogy sétáltam át a parkolón hogy megállítsak egy taxit, megláttam Rob autóját. Biztosan elkezdett keresni, és ismer annyira hogy tudta itt vagyok. Érzéketlen arccal ült az autóban. Kicsit aggódva odasétáltam hozzá.
-Szia-mondtam félénken
-Szia-válaszolta fásult, érzéketlen hangon.
-Szóval tudtad hogy ide fogok jönni ugye?
-Nem tudtam, csak sejtettem, és sajnos be is jött-mondta mérgesen
-Ne légy rá dühös, részeg volt...
-Ez nem mentség-még mindig dühös volt.
-Rám is dühös vagy?-kérdeztem félve, mert bizonyára az ölekezésünknek is szemtanúja volt....

7. rész

Sziasztok! Ha valaki esetleg az 1 rendszeres olvasómon kívül rá-rá pillant néha a blogra, az írna megjegyzést. Csak hogy tudjam, hogy érdekel-e egyáltalán valakit. Köszike!

-Te is hallgass!-ordított rám
-Hogy mi?-kérdeztem meglepődve. Éreztem hogy elönt a düh. Tudom hogy ez a pia hatása, na de akkor is....
-Na ide figyelj, annak semmi értelme hogy totál leiszod magad, attól nem foglak újra szeretni csak tiszta hülyét csinálsz magadból-ordítoztam mostmár én is
És ekkor megütött. Hát ez már Robnál is kicsapta a biztosítékot és izomból bevert neki egyet. Micheal egyszerűen csak elterült...
-Gyere, elviszlek innen! Egy perccel sem maradhatsz itt tovább-mondta Rob határozottan, megragadta a kezem és elkezdett húzni kifelé.
Megértettem a szándékát, és egyet is értettem vele, de nem hagyhatom itt Michealt így. Még valami nagy hülyeséget csinál.
-Várj! Nem hagyhatom így itt.-mondtam és megálltam.
-És mégis mit akarsz csinálni. Itt ülni amíg fel nem ébred, és utána mit teszel? Ha itt maradok veled akkor csak megint begurul, sőt ha egyedül maradnál itt még lehet hogy akkor is, de szó sem lehet róla hogy itt maradj vele!!-nagyon dühös volt, de tudtam hogy nem rám.
Annyira jól esett hogy félt, de nem engedhettem neki.
-Én akkor sem hagyom itt őt!-makacskodtam.
Szegény annyira nem tudta hogy mit csináljon. Csak nézett a semmibe és elmélyülten átgondolta a helyzetet.
-Na jó! Ha mondjuk hívok mentőt és bevitetjük a kórházba? Ott úgyis bent tartják míg ki nem józanodik.-állt elő az ötlettel.
-Rendben.
Ez így nekem is megfelelt, de tudtam hogy még beszélnem kell Michealel később, mert amint kiengedik, lehet hogy megint leissza magát.
Rob már tárcsázott is. Amikor kiértek a mentők megvártuk míg beteszik a kocsiba. Amikor már majdnem rácsukták az ajtót, még épp hallottam ahogy az én nevemet nyöszörgi.
Most mellette kellene lennem, de tudom hogy Rob úgysem engedné. De nagyon fájt őt így egyedül elengedni. Most már biztos voltam benne hogy amint józan bemegyek hozzá.
Persze ahogy jött a mentő, úgy jöttek a paparazzik. A franc esne beléjük!
Rob gyors odahúzott a kocsihoz, én bepattantam és már indultunk is. Rob gyorsan elhajtott onnan. Némán ültünk út közben. Beszélni akartam vele, de nem tudtam mit is mondhattam volna. Ő szemlátomást még mindig dühös volt, szorosan markolta a kormányt. Végül megszólaltam.
-Jól vagy?-kérdeztem aggódva
-Mi?-a kérdésem szemlátomást meglepte-Te kérdezed hogy én jól vagyok-e? Hiszen téged ütött meg!-újra elöntötte a düh
-Részeg volt! nem tudta mit csinál-motyogtam
-Kris! Ez már nem az első volt, és különben sem mentség hogy részeg volt. Én lehetnék akármilyen részeg, akkor sem lennék képes megütni téged!-csak úgy tajtékzott a dühtől.
-Rob, kérlek nyugodj meg!-zavart hogy ennyire ideges. És vezet is.
-Igazad van. Le kellene nyugodnom, de egyszerűen nem tudok.
A keze a sebváltón pihent, rátettem a kezem. Ettől ellágyult az arca.
-Így könnyebb. Köszönöm-mosolygott
-Szívesen. És különben is, ez nem csak neked megnyugtató.
Ezen még jobban mosolygott. AZtán egy darabig nem szólaltunk meg. Egyszercsak izgatottan szólt hozzám.
-Kris, most hogy nem mész vissza abba a házba....-kezdte tétovázva
-Igen?-elképzelésem nem volt hová akar kilyukadni
-Nos hát, valahol aludnod kéne...-folytatta, de nem nézett rám, az útra koncentrált
A szívem hatalmasat dobbant, aztán kétszer olyan gyorsan vert mint addig.
-Amíg nem találsz magadnak egy lakást vagy valami, ha gondolod alhatnál nálam, a szállodai szobámban simán elférnénk ketten. De persze ha nem akarsz, vagy gyorsnak találod, az sem gond.-a végére elhalkult a hangja.
Elgondolkoztam. El kellene utasítanom, hiszen csak ma szakítottam a barátommal. De nem akartam! Ez volt minden vágyam hogy vele legyek! De bűntadot kéne éreznem, de én nem érzek. Nem is akartam ezen többet agyalni, mert láttam Rob fájdalmas arckifejezését, félreértette a hallgatásom.
-Nos ha nem zavarlak, nagyon szívesen elfogadom az ajánlatot.-még bele is pirultam.
-Tényleg?-nagyon meglepődött a válaszomon.
-Persze.
Így persze rögtön a szállodájához vitt, és útközben nem is beszéltünk többet. Amikor odaértünk, nyakunkat behúzva slisszoltunk be az ajtón. Nem hiányzik hogy felismerjen minket valaki ahogy együtt megyünk be egy szállodába. Így is épp elég a pletyka körülöttünk. Amikor beértünk, Rob hirtelen szembefordult velem.
-Kris menj fel, én is rögtön megyek. Nem akarom hogy valaki meglásson minket együtt ahogy a szobába tartunk. A szerződésünk tiltja hogy legyen köztünk valami.
-Oké.
Nem is kellett többet mondania, hiszen tudtam miről van szó. Amíg tart a film nem létesíthetnénk kapcsolatot, mert néhány ember szerint a rajongók elfordulnának a filmtől ha kiderül hogy Rob nem szingli, de szerintem ez hülyeség. De aláírtuk, úgyhogy...