11. rész

Bocsi csajok, hogy ennyit kellett várni rá, de összehoztam, remélem tetszik majd!:)


-Kérlek, egyszerűen tudom és kész! Különben is aláírtuk azt a hülye szerződést, és ez kell ahhoz, hogy ne legyen ebből probléma.
Lábujjhegyre álltam, hogy megcsókoljam. Készségesen hagyta hogy megtegyem, vissza is csókolt. De éreztem hogy feszült és most dönti el, hogy beadja-e a derekát vagy sem.
-Kérlek!-hátha ez áttöri a gátat...
-Nem tudom, Kris, ez nem jó ötlet-már nem volt olyan határozott, innentől már nyerésre álltam.
-Nem lesz semmi baj! Ha egy apró jele is látszik annak, hogy bajom eshet, azonnal otthagyom.-amíg ezt mondtam nem nézett a szemembe úgyhogy átkaroltam a nyakát és rákényszerítettem hogy a szemembe nézzen-Megígérem!
-Jó, de ha bármi bajod esik, azt nem ússza meg!-dühös volt, de nem rám, talán Catherine-re, vagy Mike-ra, de lehet hogy saját magára mert belement ebbe az egészbe.
Támadt egy kis bűntudatom, hogy olyat könyörögtem ki, amit tényleg egyáltalán nem akar. De ezt muszály, mindkettőnk érdeke.
-De nem lesz bajom.....
-Azt ajánlom is Micheal-nak.
Megcsókoltam, hogy enyhítsek a dühén. Hát, ha ért is valamit, az sem volt sok. Megfogtam a kezét és elindultam kifelé az öltözőből. Amikor összetalálkozott a tekintetem Catherinével, csak bólintottam, ő válaszul pedig halványan elmosolyodott.
-Akkor én most megyek telefonálni-mondta és elsétált. Mindannyian csak álltunk és vártuk, hogy megbeszélje Mike-al ezt a helyzetet. Amikor visszajött ő is csak bólintott, tudatva hogy minden rendben.

Mikor már hazafelé tartottunk, megszólalt a telefonom, Mike volt az:
-Szia cica-a hangja vidám volt.
-Ööö....szia Micheal-nem örültem, hogy ennyire boldog, ez semmi jót nem jelentett.
-Tudtam ,hogy vissza fogsz jönni hozzám, de ez béna fedősztori, egyszerűbb lett volna ha csak simán visszajössz hozzám!-ezt olyan magabiztosan mondta, hogy teljesen kiakadtam
-Hé-hé-hé, álljunk meg egy szóra, ez nem egy béna fedősztori! Én Robot szeretem és csak a szerződés miatt játszom e hogy veled vagyok-valószínűleg bunkónak talál, a hangnem miatt de nem érdekel, vegye már észre magát...
-persze, persze, majd megbeszéljük, holnap talizunk-szinte kicsattant a jókedvtől, ő volt Mr. Tudtam-hogy visszajön-hozzám. Hát legyen, ezt játszhatjuk ketten is
-Bocs holnap jobb dolgom van, Robbal!!!-válaszoltam flegmán és kinyomtam. Megnéztem volna milyen fancsali képet vág.
Miután letettem, duzzogtam kicsit, nagyon felhúzott ezzel a beképzelt dumával.
-Hát elég magabiztos-Rob hangján nem tudtam kiigazodni, egyszerre volt szomorú, dühös és gúnyos.
-Túlságosan is-motyogtam mérgesen
-Tudod gondolkodtam azon amit Catherine mondott...-nem nézett rám és ez aggasztott.
-Min?
-Azon hogy attól tartok-e hogy Micheal visszacsábít-e. Tudnod kell hogy ettől is tartok. Biztos vagyok benne hogy harcolni fog érted, de attól hogy velem vagy, attól még én is küzdeni fogok!
Csak bámultam magam elé, ez tiszta röhej, olyantól tart ami kizárt hogy megtörténjen. Micheal-t sosem szerettem annyira mint Robot, eddig nem is ismertem a szerelmet, azt hittem amit Mike iránt érzek az szerelem, de most hogy beleszerettem Robertbe, az előző érzés még a közelébe sem ér.
-Rob, téged sokkal jobban szeretlek, mint Mike-ot szerettem, nélküled már el sem tudom képzelni az életem, de nélküle igen! Semmi okod aggódni!-megszorítottam a kezét, ezzel is nyomatékosítva a mondottakat.
Elmosolyodott, ettől kicsit megnyugodtam, bár még mindig bosszantott Mike nagyképűsége, pláne hogy Rob kedvét is elrontotta vele.
-Nembaj, azért óvatos leszek, és adlak vissza neki-felemelte összekulcsolt kezünket és megpuszilta a kézfejem. Innentől nyugodt hangulatban folyt a hazaút. Amikor beparkolt és ki akartam szállni ő nem mozdult.
-Mi a baj?-kérdeztem aggódva
-Nincs semmi baj csak kíváncsi vagyok valamire...
Átnyúlt előttem és becsukta a kocsiajtót.A keze az ajtóról a nyakamra vándorolt, és én beleborzongtam az érintésébe és a közelségébe, nos ez is egy jel, hogy ez a kapcsolat más, Mike soha nem tett rám ilyen hatást.
-Mire vagy kíváncsi?
-Mike-nak azt mondtad hogy holnap jobb dolgod van, méghozzá velem! Mégis mire gondoltál?
Nos hát én nem gondoltam valamire hanem határozott terveim voltak, de ahogy rákérdezett belepirultam. Ő erre csak mosolygott.
-Imádom mikor elpirulsz, és most már még inkább érdekel, hogy mit értettél ez alatt-na ebből most hogy mászok ki?
-Majd holnap meglátod-próbáltam nem kimutatni mennyire zavarban vagyok, de nem jött össze.
-És ha én most szeretném tudni?-miközben ezt mondta, lassan, túl lassan egyre közelebb hajolt, már csak egy centi volt ajkaink között, de megállt....