12. rész

Sziasztok!Bocsi, hogy csak most hoztam, és hogy rövid lett, de egyenlőre nem nagyon volt időm. Megpróbálom hamar hozni a következő részt, addig is jó olvasást! Puszi nektek


-Majd holnap meglátod-próbáltam nem kimutatni mennyire zavarban vagyok, de nem jött össze.
-És ha én most szeretném tudni?-miközben ezt mondta, lassan, túl lassan egyre közelebb hajolt, már csak egy centi volt ajkaink között, de megállt, és rájöttem, hogy addig nem kapom meg ezt a csókot, amíg meg el nem árulom neki a holnapi terveimet. Ez gonoszság! Annyira vágytam a csókjára, hogy eldöntöttem bármit elárulok neki, csak csókoljon meg. De rögtön ebben a pillanatban jobb ötletem támadt, nem elmondom, hanem megmutatom.
Mivel ő csak várt a válaszra, így én csókoltam meg őt hevesen és az ölébe másztam. Kicsit zavarban voltam, mert vele idáig még nem jutottunk el, de ez most különösebben nem foglalkoztatott.
Viszonozta a csókomat, kezei derekamon pihentek.
-Hogyhogy hirtelen ilyen heves lettél?-suttogta a fülembe két csók között.
-Csak megválaszolom a kérdésed-suttogtam én is vissza.
Egy pillanatra lefagyott, aztán rájött mire gondolok és már ő csókolt hevesen. Kezeivel ott simogatott, ahol csak ért, amikor a kezei a mellemre "tévedtek" eszembe jutott, hogy ez lehet hogy nem a legjobb hely.
-Nem kellene felmennünk?-kényszerítenem kellett magam hogy ne csókolgassam, hanem megvárjam a válaszát.
-De, kellene-de a szavával ellentétben egyre csak csókolt és simogatott.
Nehezen de kimásztam az öléből és kiszálltam az autóból. Nagy nehezen ő is kiszállt, és iszonyatos vágy fogott el hogy megfogjam a kezét de nem lehetett. Sőt amióta lejött az a cikk, még óvatosabbaknak kell lennünk. Ő ment be elsőnek, én pedig egy másik bejáraton mentem be. Rossz volt ezt így eljátszani, de muszály végig csinálnunk.
Ő előbb felért, és én amint az ajtóhoz értem, berántott. Szorosan magához ölelt és ott folytatta, ahol az autóban abba hagytuk.A kezével a nyakamról lecsúszva végigsimogatta a karomat, majd átért a derekamra, majd feljebb....
Mire észbe kaptam már az ágyon feküdtünk, szinte elkábított ez a csodás érzés, amit akkor érzek, ha vele vagyok.
Ez volt életem legszebb estéje, Mike-al ilyet sosem éltem át. Egymás karjában aludtunk el. Reggel amikor felébredtem, az ő csodás zöld szemeivel találtam szemben magam.
-Jó reggelt, édesem!
-Jó reggelt!
-Jól aludtál?-kérdezte édesen.
Nyújtóztam egyet és mosolyogva válaszoltam:
-Csodásan.
Az idilli pillanatot a telefonom csörgése szakította félbe:
-halló?
-Szia édes, a hotelszobádban vagy?-Mike szólalt meg a vonal másik oldalán
-Igen, de...
Nem tudtam folytatni mert letette. Értetlenül bámultam csak magam elé
-Kris, valami gond van? Ki volt az?
-Mike, csak annyit kérdezett hogy itt vagyok-e, aztán letette, nem értem mi volt ez.
Ahogy ezt kimondtam kivágódott az ajtó és Micheal ott állt az ajtóban egy csokor virággal és egy üveg pezsgővel. Amikor meglátott az ágyban elmosolyodott, de amikor meglátta mellettem a félmeztelen Robot, azonnal lefagyott a mosolya.
-Én...én azt hittem, hogy ez csak hazugság, szóval ti tényleg....-Csak dadogni tudott, a kezéből kicsúszott a pezsgő és széttörve hullott darabokra az üveg. Aztán csak a könnyes szemét láttam és azt ahogyan kirohan.
-utána kell mennem-mondtam Robnak halkan
-Jó, de....
Nem vártam meg míg befejezi, féltem, hogy nem érem utól. Beszélnem kell vele, mert még újra leissza magát. Felöltözni sem volt időm így Rob pólójában és egy bugyiban szaladtam utána. Reméltem hogy még a folyosón utolérem. Amikor az azonban az ajtóhoz értem éles fájdalom hasított a lábamba, több kis szúrás, . Lenéztem és csak a vért láttam, ijedtemben felsikítottam.
-Jézusom!!!!!
-Kris mi a baj?-kérdezte Rob ijedten, aztán lenézett és meglátta a vért a padlón.
-Várj, ne mozdulj!
...