10. rész

Köszi lányok az előző kommenteket, és remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket. Kicsit rövid lett, de ma nem vagyok annyira formában, ennyit tudtam összehozni. Sietek a kövi résszel. Puszi nektek és jó olvasást!


Amikor beléptünk Catherine egy újságot lóbált és kissé dühösen ezt kérdezte:
-Megkérdezhetem hogy ez mégis mit jelentsen?
És a képen mi voltunk amikor együtt megyünk be a szállodába. A főcím pedig ez volt:
"Kristen Stewart és Robert Pattinson, az alkonyat sztárjai összemelegedtek?"
Robbal egymásra néztünk és tudtunk eljött a pillanat, hogy a csapatnak elmondjunk mindent. Visszanéztem Catherine mérges arcára és nagyot nyeltem....
-Hát jó, megmagyarázunk mindent, amint ideér mindenki.
-Oké, de ajánlom, hogy jó legyen a magyarázat!

Gyors kimentem rágyújtani, Rob is követett. Remegett a kezem az idegességtől.
-Hé, nyugi, nem lesz semmi baj-Nyugtatgatott Rob és közben megfogta egyik remegő kezem. És ekkor megérkezett az akitől a legjobban tartottam...Nikki. De amikor megláttam hogy valaki úgy hozta, és az a valaki nem más mint a mentős srác aki ellátta még anno, elmosolyodtam és máris nyugodtabb lettem. Amikor pedog csókkal váltak el, már egyáltalán nem érdekelt ki mit reagál, a lgjobb barátnőmmel meg fognak oldódni a problémák és ez a lényeg.
-Most meg minek örülsz?-nézett rám Rob értetlenül
-Nézz csak oda-és a fejemmel a csókolózó Nikkiék felé fordultam
-Ohh....hát ez egy jó hír-az ő hangján is éreztem a megkönnyebbülést.
-Azt hiszem, most már készen állok a fejmosásra-mondtam mosolyogva
Bementünk, és pár perc múlva már mindenki ott volt.
Idegesen nézelődtem, annyi kíváncsi szempár meredt ránk, kiszáradt a torkom, és nem bírtam megszólalni. Miután Rob rájött, hogy arra hiába vár hogy én beszéljek átfogta a derekam és magához húzott.
-Az a cikk pont rátapintott a lényegre, egymásba szerettünk-mondta Rob egyszerűen.
-Ohh.....hát ne értsetek félre srácok, nagyon örülök nektek-mondta Catherine-csak hát a szerződés, meg Micheal....tényleg vele?
-Igen, szakítottunk, már nem volt értelme húzni, rájöttem, hogy nem ő az akit szeretek-végre megtaláltam a hangom.
Aztán pár percig csend volt, mindenki megemésztette a halottakat és aztán mindenki csodálkozására Nikki lépett oda hozzánk és átölelt engem
-Nagyon örülök nektek, tényleg!-súgta és rám mosolygott
-Köszönöm- suttogtam én is mosolyogva.
A következő Kellan volt
-Haver...tudtam, hogy sántikáltok valamiben.
Robbal összenéztünk és elmosolyodtunk. A legtöbben odajöttek és átöleltek, valamint hozzáfűzték, hogy látszott, kár volt eddig is titkolni. Ilyenkor mindig Catherinre pillantottam és láttam hogy nagyon elgondolkodó arcot vág, idegesített, hogy mi járhat a fejében. Rossz előérzetem volt.
-Figyeljetek rám egy kicsit-kérte miután mindenki elmondott mindent amit szeretne-tényleg örülök hogy összejöttetek, titeket egymásnak teremtettek, ezt mindenki látta, de a szerződést akkor is aláírtátok, és ilyen többet nem fordulhat elő. Azt a látszatot kell keltenünk, hogy nem érdeklődtök egymás iránt, csak jó barátok vagytok. Kris, ha kiderül hogy szakítottál Michealel, akkor hiába is próbálkozunk, szóval még egy darabig el kell játszanod hogy együtt vagy Mike-al, vele ezt majd én lebeszélem.
-na azt biztos nem-ellenkezett Rob
-Elhiszem hogy nincs ínyere, de muszály-jelentette ki Catherine határozottan.
-Nem hagyom , hogy Kris vele maradjon kettesben-Rob nem akarta beadni a derekát
-Mitől félsz? hogy elszereti tőled? Ugyan már! Vagy talán hogy bántani fogja? Ez még nagyobb badarság-Catherine-ben is fel ment a pumpa
-Pedig pontosan fején találtad a szöget, hiszen már megtörtént-mondta Rob idegesen
-MI???-kérdezte kórusban mindenki, és kiváncsi szemekkel néztek rám
-Hát..tényleg megütött, de részeg volt.-motyogtam halkan
-Jaj Kris, sajnálom. És te is úgy gondolod, hogy veszélyes vele lenned?-kérdezte Catherine együtt érzően
-Nem, biztos vagyok benne, hogy nem bántana.-ebben tényleg biztos voltam. Megígérte, hogy többet nem iszik, józanul pedig nem fog bántani.
-Rob, ha ő ennyire biztos ebben, ne kételkedj kérlek!-Catherine már kérlelte, de látszott rajta, hogy esze ágában sincs belemenni.
-Adjatok egy percet, hagy beszéljek vele én-kértem leginkább Catherine-t
-Rendben-bólintott rá.

Kézen fogtam Robot és behúztam az öltözőmbe és magunkra zártam az ajtót.
-Hiába Kris, te sem tudsz meggyőzni, nem vagyok hajlandó ebbe belemenni.
-Figyelj rám kérlek, bízz bennem, nem lesz bajom, tudom, hogy nem fog bántani.
-Honnan tudod? Erről nem nyitok vitát, nem és kész!
-Kérlek, egyszerűen tudom és kész! Különben is aláírtuk azt a hülye szerződést, és ez kell ahhoz, hogy ne legyen ebből probléma.
Lábujjhegyre álltam, hogy megcsókoljam. Készségesen hagyta hogy megtegyem, vissza is csókolt. De éreztem hogy feszült és most dönti el, hogy beadja-e a derekát vagy sem....

9. rész

Sziasztok, íme itt a kövi! Remélem megérte várni rá! És köszönöm az előző kommenteket!

Érzéketlen arccal ült az autóban. Kicsit aggódva odasétáltam hozzá.
-Szia-mondtam félénken
-Szia-válaszolta fásult, érzéketlen hangon.
-Szóval tudtad hogy ide fogok jönni ugye?
-Nem tudtam, csak sejtettem, és sajnos be is jött-mondta mérgesen
-Ne légy rá dühös, részeg volt...
-Ez nem mentség-még mindig dühös volt.
-Rám is dühös vagy?-kérdeztem félve, mert bizonyára az ölekezésünknek is szemtanúja volt.
-Igen, de csak azért mert ilyen felelőtlen vagy! Ide jössz hozzá, azután hogy megütött, és ráadásul úgy hogy nem szólsz senkinek sem hogy nála vagy?
-Sajnálom, de tudtam, hogy így fogsz reagálni, ezért nem szóltam, nem is hagytad volna, hogy eljöjjek.-mondtam lehajtott fejjel
Rosszul éreztem magam, utáltam veszekedni vele, de most kiakartam állni Micheal mellett, végül is még mindig jó barátok vagyunk.
-Ez így akkor sem jó, többet ne csinálj ilyet jó?-kérdezte komolyan
-Oké-válaszoltam szomorúan.
-Taxival akarsz menni vagy megengeded, hogy elvigyelek?-még mindig dühös volt kicsit, de próbálta leplezni
-Csak ha el akarsz vinni-én pedig még mindig szomorú voltam
-Hát persze hogy el akarlak vinni-végre elmosolyodott
-Akkor menjünk-válaszoltam én is vigyorogva.
Beszálltam mellé a kocsiba. Út közben nem beszélgettünk, megvártam míg a dühe teljesen elszáll. Amikor a szállodához értünk egy csomó paparazzi fogadott minket.
-Most mi csináljunk?-kérdeztem rémülten
-Fogalmam sincs.-Rob sem számított rájuk
-Tudod mit, nem érdekel, menjünk be-mondtam mérgesen
Utáltam a fotósokat, azt megértem hogy egy filmbemutatón és egyéb ilyen puccos helyeken fotót készítenek rólunk, de mi érdekes van abban ha bemegyek a szállodába?
Persze megtartva a távolságot, de besétáltunk Robbal az előtérbe, átverekedve magunkat a fotósokon. Még mindig távolságtartóan beszálltunk a liftbe majd amikor becsukódott az ajtó megfogtam Rob kezét. Ő pedig válaszként rámosolygott.
Amikor felértünk a szobába Rob leültetett a kanapéra és szembe ült velem.
-Kris, kérdezhetek valamit?
-Persze-vajon mit akar kérdezni?
-Tényleg nem szereted már Micheal-t? mert ma amikor megölelted, láttam milyen boldog voltál és....
-Robert Pattinson! Ezt most nem gondolod komolyan ugye?-még ilyen képtelenséget
-De igen, láttam hogy mosolyogtál, és látszódott hogy jól érzed magad vele.
-Rob, én csak téged szeretlek, ő már csak egy jó barátom. Lehet hogy jól érzem magam a társaságában, de nem szeretem érted? Téged szeretlek!!!
-de többet akkor se csinálj ilyet egy szó nélkül jó?
-Rendben, de ezen túlestünk már egyszer.-mondtam gúnyosan
-Jó, én is abbahagyom-mondta feltartva a két kezét
-Megegyeztünk-mondtam mosolyogva.
A mai napot is átbeszélgettük. Lassan kifogyunk a témából...:)
-Kris, holnap ugye megyünk forgatni, és szted hogyan kellene mennünk? külön vagy együtt?
-Hát lehet hogy feltűnő ha együtt megyünk, de.....-beharaptam az ajkam
-Igen?-kérdezte egy csibészes mosoly kíséretében
-Én veled szeretnék menni.
-Ezzel nem vagy egyedül-még mindig mosolygott és most már én sem bírtam ki.
-Akkor ezt megbeszéltük-nyugtáztam
Megint én mentem el először fürdeni, majd mikor végeztem és kijöttem a hálóruhámban, ismét vigyorogva mért végig., miközben sétált a fürdő felé.
Én be is bújtam az ágyba és ott vártam rá. Nagyon jó idő volt a szobában, é az volt az érzésem hogy a takaróra nem nagyon lesz szükségem éjszaka. Amikor Rob bejött rajta is látszott hogy melege van, ugyanis ma este csak egy szál boxerban jött be.
Istenem, az a felső test. Megint beharaptam az ajkam, amire válaszként egy kápráztató mosolyt kaptam. Bemászott mellém, és láttam hogy valamit kérdezni szeretne, de vacilál.
-Rob, mit akarsz kérdezni?
-Tessék?-kicsit meglepte a kérdés
-Látom rajtad hogy szeretnél kérdezni valamit csak hezitálsz-mondtam egy kedves mosoly kíséretében
-Túl jól ismersz már-ő is mosolygott
-Na ki vele!
-Csak meg akartam veled beszélni, hogy bizonyos határokat mikor szeretnél átlépni? Mert nem akarok elhamarkodottan kezdeményezni.
Nem bírtam ki hogy ne mosolyodjak el újra.
-Nos hát, örülök hogy ilyesmik megfordultak a fejedben, de nagy gond lenne ha várnánk pár napot. Én is nagyon szeretném, de az előző kapcsolatom miatt úgy érzem egy pár nap szünet azért mégsem ártana.
-Rendben, csak ennyit szerettem volna tudni.
Újra hozzábújtam, és pár percen belül el is nyomott az álom. Másnap reggel korán keltünk, mert mentünk be forgatni. Eszembe jutott Nikki, és összeszorult a gyomrom, amikor belegondoltam, hogy reagálhat arra ha együtt megyünk Robbal. De amikor elindultunk, már nem foglalkoztam ezzel, örültem hogy vele lehetek. Persze amint látótávolságban voltunk, elővettük a "mi-csak-barátok-vagyunk" arcot és testtartást és úgy mentünk be a stúdióba.
Amikor beléptünk Cathrine egy újságot lóbált és kissé dühösen ezt kérdezte:
-Megkérdezhetem hogy ez mégis mit jelentsen?
És a képen mi voltunk amikor együtt megyünk be a szállodába. A főcím pedig ez volt:
"Kristen Stewart és Robert Pattinson, az alkonyat sztárjai összemelegedtek?"
Robbal egymásra néztünk és tudtunk eljött a pillanat, hogy a csapatnak elmondjunk mindent. Visszanéztem Cathrine mérges arcára és nagyot nyeltem......

8. rész

Jaj lányok köszönöm a kommenteket! Már szükségem volt rájuk, úgyhogy nektek itt a kövi rész! :D


Amíg tart a film nem létesíthetnénk kapcsolatot, mert néhány ember szerint a rajongók elfordulnának a filmtől ha kiderül hogy Rob nem szingli, de szerintem ez hülyeség. De aláírtuk, úgyhogy muszály titkolóznunk.
Ahogy felértem a szobája elé, pár perc múlva már jött ő is. Szétnéztünk a folyóson hogy biztos nem lát minket senki, és mikor erről meggyőzödtünk, gyors belibbentünk a szobába.
Már többször is jártam itt, a haveri kapcsolatunk alatt, és hát mint mindig, a szoba tele volt dobozokkal, amelyekben a ruhái voltak. Már épp itt az ideje, hogy valaki rendet tegyen itt. Amióta csak beléptünk kiült a mosoly az arcomra, de nem csak nekem, Robon is látszott hogy boldog amiért elfogadtam az ajánlatát.
Odalépett hozzám és szenvedélyesen megcsókolt, ennél jobban tudtomra se adhatta volna, hogy mennyire örül neki, hogy most itt vagyok. Persze visszacsókoltam, miért ne tettem volna...
Később rendeltünk vacsorát, amíg a pincér behozta a kaját, addig én bementem a fürdőbe, nem hiányzik hogy valaki kipletykálja hogy itt vacsoráztunk együtt.
Nagyon sokat beszélgettünk, jó volt vele ilyen nyugodtan beszélgetni, felszabadult volt ő is és én is. Este amikor már álmosak voltunk elindultam a csomagjaim felé, és előhalásztam egy rövidnadrágot és egy pólót, elindultam a fürdőbe hogy lezuhanyozzak és átöltözzek.
Rob készségesen hagyta hogy elkészüljek és egyáltalán nem erőltettet semmit, és ez most így volt jó. Amikor viszont meglátott, ahogy kijöttem a "hálóruhámban"elmosolyodott.
-Most mi van?-kérdeztem zavartan
-Semmi, csak szexi vagy így-válaszolta mosolyogva
Zavaromban elpirultam.
Nem igazán tudtam hogy Rob hogy képzelte ki hol alszik, de erre rögtön meg is kaptam a választ.
-Kris te aludj a franciaágyon, én pedig itt alszom kint a kanapén, így megfelel?-mintha valami vágyakozást éreztem volna a hangjában
-Majd alszom én a kanapén, ez a te szobád, nem foglak kitúrni az ágyadból.
-Ugyan már, nem gondoltad hogy hagylak a kanapén aludni?
-Akkor miért nem alszunk mindketten a franciaágyban?
-Komolyan kérdezed?
-Igen.-és ebben percben rájöttem hogy erre vágyakozott-De csak egy feltétellel...
-És mi lenne az?-kérdezte egy csibészes mosoly kíséretében
-Semmi molesztálás.....-mondtam szigorúan
-Nem állt szándékomban-válaszolt komolyan
-Nagyon helyes-elmosolyodtam
Válaszként ő is elmosolyodott és az én szívverésem is meglódult.
Ő egy pólóban és egy boxerben feküdt le, istenem de jól nézett ki! Lefeküdt és megveregette maga mellett az ágyat. Készségesen másztam be mellé.
A hátára feküdt és a két kezét a feje alá rakta, ahogy így feküdt elfogott a vágy hogy odabújjak hozzá és úgy aludjak el. Úgy döntöttem ez még belefér. Mellé kúsztam, és a fejem a mellkaséra tettem. Ő erre az egyik kezével átfogta a vállam és magához szorított
-El sem hiszem hogy itt vagy velem-mondta lágyan
Én erre csak felemeltem a fejem és mosolyogva megcsókoltam, aztán egy elégedett sóhajjal visszaborultam a mellkasára.
Ezen az estén nem is történt közöttünk több, de ez most így volt tökéletes. Azért mégis ma szakítottam a barátommal.
Másnap reggel, amikor felébredtem Rob még aludt és én nem akartam felébreszteni, sokáig csak néztem ahogy szuszog, de aztán kezdtem éhes lenni, és mivel ha én rendelek kaját, még valaki kikotyogja hogy itt aludtam, így úgy döntöttem, elmegyek sétálni és beülök valahová reggelizni.
Felöltöztem, Robnak pedig hagytam egy cetlit hogy elmentem a városba sétálni.

Találtam is egy jó kis helyet, oda beültem és megreggeliztem, és boldogan nyugtáztam hogy senki nem ismert fel. Amikor végeztem, eszembe jutott Mike és eldöntöttem hogy most bemegyek hozzá, így Rob se tud ellenkezni. Hívtam egy taxit.

Amikor beléptem Michael szobájába elég szörnyen festett, ébren volt és józan, de teljesen másnapos. Szörnyű volt őt így látni, pláne úgy, hogy tudtam miattam van itt. Rob ütése is szép lila monoklit hagyott az arcán. Amikor meglátott felvirult az arca
-Kris, jaj de jó hogy itt vagy.
-Jobban vagy?-kérdeztem aggódva
-Igen, de semmire nem emlékszem, mi történt tegnap? Hogy kerültem ide? És ez a monokli?
-Hűű....egyszerre csak egy kérdést.
-Bocsi-próbált mosolyogni, de ahogy láttam fájt neki, mert megrándult az arca
-Szóval tegnap leittad magad amiért nemet mondtam neked....
-Igen erre még emlékszem...-mondta elgondolkodva
-Amikor pedig hazaértél részegen megláttad Robot és teljesen kiakadtál...
-Mi, mit keresett ő ott?-szakított félbe dühtől tajtékozva
-Na pontosan így reagáltál akkor is, és aztán összekaptunk és megütöttél...-a végére majdnem teljesen elhalkult a hangom
-Micsoda? Jaj Kris annyira sajnálom!-a dühét mintha elfújták volna, már inkább kétségbeesett volt.
-Nem gond, az ital miatt volt tudom, de ezért kell megígérned, hogy többé nem teszel ilyet.
-Megígérem!-elég komolyan mondta ahhoz hogy higgyek neki.
-Rendben-elmosolyodtam, válaszként ő is így reagált és ismét fájdalom hasított az arcába
-Úgy látom a mosolygást még hanyagolnod kell, látom hogy fáj-mondtam neki csöndesen
-Nem az nem vészes, van más ami sokkal jobban fáj.
Lehajtottam fejem, annyira átkoztam magam amiért fájdalmat okoztam neki.
-És akkor te most vele vagy együtt?- nem kerülte el a figyelmem hogy milyen undorral ejtette ki a szót hogy "vele"
-Nos emlékszel hogy azt mondtam amikor szakítottunk hogy velem van a baj? Nos azt ezért mondtam. Senki nem tehet róla hogy beleszerettem Robba. Sem te, sem ő, ez csak az én hibám.-
Mondtam bocsánatkérő hangon és megsimogattam az arcát.
Láttam rajta hogy szeretett volna szembeszállni a mondandómmal, de nem tudott hogyan. Sokáig elidőztem még nála és megbeszéltük hogy barátok maradunk. Közben bejött egy orvos és közölte vele hogy hazamehet. Együtt jöttünk ki és kint még megölelt búcsúzoul. Ahogy sétáltam át a parkolón hogy megállítsak egy taxit, megláttam Rob autóját. Biztosan elkezdett keresni, és ismer annyira hogy tudta itt vagyok. Érzéketlen arccal ült az autóban. Kicsit aggódva odasétáltam hozzá.
-Szia-mondtam félénken
-Szia-válaszolta fásult, érzéketlen hangon.
-Szóval tudtad hogy ide fogok jönni ugye?
-Nem tudtam, csak sejtettem, és sajnos be is jött-mondta mérgesen
-Ne légy rá dühös, részeg volt...
-Ez nem mentség-még mindig dühös volt.
-Rám is dühös vagy?-kérdeztem félve, mert bizonyára az ölekezésünknek is szemtanúja volt....

7. rész

Sziasztok! Ha valaki esetleg az 1 rendszeres olvasómon kívül rá-rá pillant néha a blogra, az írna megjegyzést. Csak hogy tudjam, hogy érdekel-e egyáltalán valakit. Köszike!

-Te is hallgass!-ordított rám
-Hogy mi?-kérdeztem meglepődve. Éreztem hogy elönt a düh. Tudom hogy ez a pia hatása, na de akkor is....
-Na ide figyelj, annak semmi értelme hogy totál leiszod magad, attól nem foglak újra szeretni csak tiszta hülyét csinálsz magadból-ordítoztam mostmár én is
És ekkor megütött. Hát ez már Robnál is kicsapta a biztosítékot és izomból bevert neki egyet. Micheal egyszerűen csak elterült...
-Gyere, elviszlek innen! Egy perccel sem maradhatsz itt tovább-mondta Rob határozottan, megragadta a kezem és elkezdett húzni kifelé.
Megértettem a szándékát, és egyet is értettem vele, de nem hagyhatom itt Michealt így. Még valami nagy hülyeséget csinál.
-Várj! Nem hagyhatom így itt.-mondtam és megálltam.
-És mégis mit akarsz csinálni. Itt ülni amíg fel nem ébred, és utána mit teszel? Ha itt maradok veled akkor csak megint begurul, sőt ha egyedül maradnál itt még lehet hogy akkor is, de szó sem lehet róla hogy itt maradj vele!!-nagyon dühös volt, de tudtam hogy nem rám.
Annyira jól esett hogy félt, de nem engedhettem neki.
-Én akkor sem hagyom itt őt!-makacskodtam.
Szegény annyira nem tudta hogy mit csináljon. Csak nézett a semmibe és elmélyülten átgondolta a helyzetet.
-Na jó! Ha mondjuk hívok mentőt és bevitetjük a kórházba? Ott úgyis bent tartják míg ki nem józanodik.-állt elő az ötlettel.
-Rendben.
Ez így nekem is megfelelt, de tudtam hogy még beszélnem kell Michealel később, mert amint kiengedik, lehet hogy megint leissza magát.
Rob már tárcsázott is. Amikor kiértek a mentők megvártuk míg beteszik a kocsiba. Amikor már majdnem rácsukták az ajtót, még épp hallottam ahogy az én nevemet nyöszörgi.
Most mellette kellene lennem, de tudom hogy Rob úgysem engedné. De nagyon fájt őt így egyedül elengedni. Most már biztos voltam benne hogy amint józan bemegyek hozzá.
Persze ahogy jött a mentő, úgy jöttek a paparazzik. A franc esne beléjük!
Rob gyors odahúzott a kocsihoz, én bepattantam és már indultunk is. Rob gyorsan elhajtott onnan. Némán ültünk út közben. Beszélni akartam vele, de nem tudtam mit is mondhattam volna. Ő szemlátomást még mindig dühös volt, szorosan markolta a kormányt. Végül megszólaltam.
-Jól vagy?-kérdeztem aggódva
-Mi?-a kérdésem szemlátomást meglepte-Te kérdezed hogy én jól vagyok-e? Hiszen téged ütött meg!-újra elöntötte a düh
-Részeg volt! nem tudta mit csinál-motyogtam
-Kris! Ez már nem az első volt, és különben sem mentség hogy részeg volt. Én lehetnék akármilyen részeg, akkor sem lennék képes megütni téged!-csak úgy tajtékzott a dühtől.
-Rob, kérlek nyugodj meg!-zavart hogy ennyire ideges. És vezet is.
-Igazad van. Le kellene nyugodnom, de egyszerűen nem tudok.
A keze a sebváltón pihent, rátettem a kezem. Ettől ellágyult az arca.
-Így könnyebb. Köszönöm-mosolygott
-Szívesen. És különben is, ez nem csak neked megnyugtató.
Ezen még jobban mosolygott. AZtán egy darabig nem szólaltunk meg. Egyszercsak izgatottan szólt hozzám.
-Kris, most hogy nem mész vissza abba a házba....-kezdte tétovázva
-Igen?-elképzelésem nem volt hová akar kilyukadni
-Nos hát, valahol aludnod kéne...-folytatta, de nem nézett rám, az útra koncentrált
A szívem hatalmasat dobbant, aztán kétszer olyan gyorsan vert mint addig.
-Amíg nem találsz magadnak egy lakást vagy valami, ha gondolod alhatnál nálam, a szállodai szobámban simán elférnénk ketten. De persze ha nem akarsz, vagy gyorsnak találod, az sem gond.-a végére elhalkult a hangja.
Elgondolkoztam. El kellene utasítanom, hiszen csak ma szakítottam a barátommal. De nem akartam! Ez volt minden vágyam hogy vele legyek! De bűntadot kéne éreznem, de én nem érzek. Nem is akartam ezen többet agyalni, mert láttam Rob fájdalmas arckifejezését, félreértette a hallgatásom.
-Nos ha nem zavarlak, nagyon szívesen elfogadom az ajánlatot.-még bele is pirultam.
-Tényleg?-nagyon meglepődött a válaszomon.
-Persze.
Így persze rögtön a szállodájához vitt, és útközben nem is beszéltünk többet. Amikor odaértünk, nyakunkat behúzva slisszoltunk be az ajtón. Nem hiányzik hogy felismerjen minket valaki ahogy együtt megyünk be egy szállodába. Így is épp elég a pletyka körülöttünk. Amikor beértünk, Rob hirtelen szembefordult velem.
-Kris menj fel, én is rögtön megyek. Nem akarom hogy valaki meglásson minket együtt ahogy a szobába tartunk. A szerződésünk tiltja hogy legyen köztünk valami.
-Oké.
Nem is kellett többet mondania, hiszen tudtam miről van szó. Amíg tart a film nem létesíthetnénk kapcsolatot, mert néhány ember szerint a rajongók elfordulnának a filmtől ha kiderül hogy Rob nem szingli, de szerintem ez hülyeség. De aláírtuk, úgyhogy...