6. rész

-Micheal...-kezdtem volna de félbeszakított
-Kris, kérlek! Hagyd hogy befejezzem!
Elővett egy kis dobozkát kinyitotta és ragyogó szemekkel rám nézett:
-Kristen Jaymes Stewart, hozzám jössz feleségül?
Tudtam hogy ez lesz a kérdés, a lélegzetem mégis elakadt amikor kimondta. Amikor már jóideje hallgattam, Micheal arcán a lelkesedés értetlenségre és a kétségbeesés keverékévé változott. Mivel nem bírtam még megmukkani sem végül felállt és odalépett hozzám.
-Édesem, ugye tudod hogy én most megkértem a kezed?-kérdezte
-Igen....-válaszoltam remegő hangon
-és?-mintha kezdene ideges lenni
Na jó ezt nem húzhatom tovább, már így is katasztrofális a helyzet.
-Figyelj Micheal, épp erről akartam beszélni veled. Annak hogy eltávolodtunk egymástól oka van. Annyira szeretnélek megóvni téged ettől, de ez a szerelem már elmúlt, szóval-az utolsó szó előtt nagyot nyeltem- nem!
-Mi? Mi az hogy ez a szerelem már elmúlt? Én még most is szeretlek!-mondta kétségbeesetten.
-Én is szeretlek, de már csak mint egy jó barátot. Hidd el annyira sajnálom, de csak téged kínoználak ha ezt fojtatnánk.
-Egy fiú miatt van igaz? Az a Robert vagy ki csavarta el a fejed nemigaz?-már nem kétségbeesett volt hanem pokolian dühös.
-Állj már le!-én is kiabáltam-Ehhez Robnak semmi köze. Már a forgatás előtt éreztem hogy valami nincs rendben, úgyhogy ne okolj senki mást, erről csak én tehetek!!!
Már nem bírtam tovább sírva fakadtam.
-Tudtam, amikor hallottam hogy miattad jön tudtam hogy be fog kavarni-ezt már nem is nekem mondta, inkább saját magának.
-Nem érted hogy az én érzéseim változtak, ne keress bűnbakot, itt van előtted!!
De hiába beszéltem, meg se hallotta. Egyszer csak megindult kifelé, felkapta a kabátját és kiviharzott. Fogalmam sem volt hová mehet. Annyira fájt hogy így megbántottam, a sírást egyszerűen nem bírtam abbahagyni. Ekkor csörgött a mobilom, kelletlenül, de felvettem, igaz még mindig zokogtam.
-I..Igen?-szipogtam bele a telefonba
-Kris! Mi a baj? Szakítottál vele?-kérdezte az ideges hang
-Ig...Igen.
-De miért sírsz ennyire?
Egyszerűen nem voltam képes válaszolni a sírástól
-Na jó, odamegyek-mondta Rob idegesen és letette
Mondani akartam neki hogy nem szükséges, nem akartam hogy így lásson. De nem tudtam tiltakozni. Negyed óra múlva már valaki megállás nélkül nyomta a csengőt. Autóval is fél óra az út, szóval biztos jóval túllépte a megengedett sebességet. Kinyitottam az ajtót, kisírt szemekkel és még mindig szipogtam. Amikor megláttam kétségbeesett arcát, újra Micheal arca jutott eszembe és újra zokogni kezdtem. Rob azonnal átölelt és magához szorított. Egy gyengéd csókot nyomott a fejem búbjára.
-Kris! Bántott?-kérdezte határozottan
-Nem-mormoltam bele a mellkasába
-De hát akkor miért sírsz ennyire?
-Nem láttad az arcát! Akkora fájdalmat okoztam neki...!
És csak sírtam és sírtam.
Amikor rájött hogy ezt még egy darabig nem fogom abbahagyni óvatosan a kanapéhoz húzott, leültetett az ölébe én pedig a vállába temettem az arcom. Egy idő után kezdtem megnyugodni, és amikor ezt ő is észrevette elkezdte simogatni a hátam. Szép lassan elaludtam az ölében.

-Mi ez a nagy robaj?-kérdeztem nyűgösen Robtól amikor felébredtem a ricsajra.
-Nem tudom, de van egy sejtésem.
Vártam hogy elárulja mi a sejtése, de nem szólt semmit csak feszülten nézte az ajtót. Felemeltem a fejem hogy és csak néztem rá, gondoltam majdcsak kimondja. Rám nézett aztán amikor már egyre közelebbről jött a zaj. Meghallottam egy férfi hangját kintről, és egyre közelebbről hallatszott.
-Micheal...-suttogtam rémülten
-Igen. Én is ettől tartok.
Még szorosabban ölelt.
-Azt hiszem, jobb lesz ha most elmész-mondtam idegesen, tartottam Micheal reakciójától.
-Kris, mindjárt betoppan, már nincs időm kiosonni.
Megrémültem, és Robnak igaza volt, mert pár másodperc múlva már nyílt is az ajtó.
Micheal olyan részeg volt hogy alig talált be az ajtón, én felpattantam Rob öléből, nem akartam olajat önteni a tűzre. De Rob is felállt és nem engedte hogy akár egy centivel is távolabbra menjek tőle. Féltett.
Amikor Micheal meglátott engem, ellágyult az arca, úgy láttam rajta, hogy mindjárt sírva fakad. De amikor meglátta mellém lépő Robot, éktelen nagy dühbe gurult. Ha a piától ködbe borult az agya, akkor most nem tudom mi történhetett vele. De én is aggódtam, de nem magam miatt, hanem Rob miatt. Mich már a vacsora után nekiment, akkor most ki tudja mit csinál?
-Micheal, pihenj le, totál leittad magad.
Odamentem hozzá, a kezét a vállamra tettem és elkezdtem húzni az ágy felé, de ő csak Robot bámulta dühösen. Amikor eljutott az agyáig hogy mit mondtam elordította magát
-Na azt már nem, takarodj ki innét!-ordítozott Robnak és engem ellökött magától, akkor erővel hogy elestem.
Rob persze ösztönösen odajött és felsegített.
-Mit képzelsz? Azonnal vedd le a menyasszonyomról a kezed!-teljesen begőzölt.
-Mich, én nemet mondtam, nem vagyok a menyasszonyod-tudom hogy nem kellett volna, de akkor is...
-Te is hallgass!-ordított rám
-Hogy mi?-kérdeztem meglepődve. Éreztem hogy elönt a düh. Tudom hogy ez a pia hatása, na de akkor is....
-Na ide figyelj, annak semmi értelme hogy totál leiszod magad, attól nem foglak újra szeretni csak tiszta hülyét csinálsz magadból-ordítoztam mostmár én is
És ekkor megütött. Hát ez már Robnál is kicsapta a biztosítékot és izomból bevert neki egyet. Micheal egyszerűen csak elterült...

5. rész

-Nikki kérlek tedd le azt az üvegdarabot-szólalt meg Rob
Nikki dühösen rám nézett és még jobban szorította az üveget, lefojt a vér a kezén, a tenyerét is megvághatta az üveg. El kell vennünk tőle mielőtt még komolyabb sebeket ejt magán.
-Kris nem akarlak még látni sem, menj el innen-ordítozott velem Nikki
-Talán tényleg el kellene menned most, majd én beszélek vele!-fordult felém Rob
-Talán igazad van.-mondtam szomorúan és odébb kullogtam.
Még annyit láttan hogy Rob lassan, óvatosan besétál Nikkihez aztán becsukja az ajtót. Elszörnyedtem magamon amikor éreztem hogy a féltékenység hulláma söpör végig rajtam. Épp azon van hogy észhez térítse a legjobb barátnőm, én meg féltékeny vagyok. Michealre sosem voltam ennyire féltékeny. És ez csak annak a jele hogy őt sohasem szerettem ennyire. Újra eszembe jutott hogy még el kell mondanom neki hogy a mi kapcsolatunknak vége. Jajj, nem lesz egyszerű.
Csak tébláboltam össze vissza, nem akartam addig Nikki közelébe kerülni amíg teljesen meg nem nyugszik.
Egyszer csak jött Catherine, hogy folytathatjuk a munkát és nem volt alkalmam megkérdezni hogy mi a helyzet. Aztán megláttam egy mentőautót, aztán megláttam Nikkit ahogy leültetik és egy mentős beköti a lábát. Még innen is kiszúrtam hogy a mentős fiú milyen szemekkel néz rá. Mondott valamit Nikkinek, amitől ő el is pirult. Lehet hogy flörtöl vele. Elmosolyodtam, örültem volna neki ha megtetszik neki valaki, nem csak azért mer így már nem érdeklődne Rob után, hanem azért is mert örülnék neki ha boldognak látnám.
Pont azt a jelenetet forgattuk amikor "Edward" elvisz a családjához bemutatni. Hát az a rész ahol Rosalie kimutatja mennyire gyűlöl, most elsőre sikerült. Nikki szeméből csak úgy sütött az utálat. Szörnyen éreztem magam.De utána a Robbal forgatott jelentek közben valahogy elfeledkeztem ezekről a dolgokról és csak örülni tudtam annak, hogy együtt vagyok vele, még akkor is ha gy csomó más ember vesz minket körül.
Mikor végeztünk elindultam az öltözőbe, de ekkor megláttam Robot amint hívogatóan mosolyog és rám kacsint, majd int hogy menjek utánna. Mi mást tehettem volna? követtem.... Bementünk az ő öltözőjébe és kulcsra zárta az ajtót miután én is beléptem, biztosan nem akarta hogy megismétlődjön a mai esett.
-Szóval beszéltél Nikkivel?-kezdtem rögtön a kényes témával, jobb túl esni rajta, gondoltam...
-Igen.
-És nagyon haragszik rám igaz?-bár ez elég nyilvánvaló.
-Igen, de adj neki egy kis időt. Még friss a sérelme, de én biztos vagyok benne hogy nem tud majd sokáig haragudni rád-mondta gyengéden és megsimította kézfejével az arcom
-Bár én is ilyen biztos volnék benne-mondtam szomorúan, lehajtott fejjel.
-Mialatt beszéltem vele, minden szavából érezni lehetett hogy attól függetlenül mennyire haragszik most rád, nem gyűlöl, meg fog bocsátani, biztosan tudom...-annyira hitt abban amit mondoitt, hogy én sem kételkedtem tovább
-De nagyon kell vigyáznunk, hogy ne lásson minket együtt, nem akarok még több fájdalmat okozni neki-figyeltem a reakcióját.
Látszott rajta hogy elszomorítja kicsit a dolgo, de aztán az arca ellágyult és halványan elmosolyodott.
-Rendben, ennyit még kibírunk nem igaz? És igazad van Nikkinek sokkal könnyebb lesz így.
-Biztos, de hogy kibírunk-e ennyit....-mondtam fintorogva
-Te kötötted ki ezt a feltételt-mondta és elmosolyodott fintorom láttán
Pár percig csak némán nézett a szemembe aztán megcsillant valami a szemében és amikor megszólalt a hangjából hallatszott az izgatottság
-Akkor mi most együtt vagyunk?-a szeme valósággal ragyogott
-Hát gondolom, ez már elég messze áll a barátság fogalmától-mondtam
-Akkor igen?
-Igen
És ekkor átölelt felemelt a földről és elkezdett velem forogni. Szinte tapintható volt az öröme, és ettől én is boldog voltam, Igaz előttem állt egy szakítás, de ez most nem érdekelt, csak az hogy ő ölel, más nem számít!
-És Michealnek mikor mondod el? Elvégre ő még úgy tudja hogy együtt vagytok és a hideg is kiráz ha csak arra gondolok hogy hozzád ér.-mondta és elfintorodott
-Ma elmondom neki hogy vége, de ő attól még egy igazán jó barátom marad, már ha kér még belőlem mindezek után, ugye megérted?-kíváncsian szegeztem rá a pillantásom, aggódtam hogy nem ért majd meg.
-Hát persze, ha mindezt ő is el tudja fogadni és csak mint barát van a közeledben, úgy semmi kifogásom ellene.
Nahát, azt hitem hogy dühös lesz és teljesen kiakad.
-Milyen értelmes gondolat-mondtam mosolyogva
Ő is mosolygott és egy apró csókot nyomott a szám szélére, nem értettem miért. Mohón közeledtem az arca felé, hogy rendes csókot kapjak, és ekkor már láttam hogy erre ment ki a játék. Mivel jóval magasabb nálam még pipiskedve sem értem el az ajkát. A karjaimat a nyaka köré fontam és úgy próbáltam meg közelebb húzni az arcát. Ő csak mosolygott
-Mit szeretnél?-kérdezte egy csábító mosoly kíséretében
Szóval játszunk? Oké! Én is tudok ilyen lenni.
Ekkor elengedtem, és lazán elindultam az ajtó felé. Még láttam az arcára kiülő értetlenséget
-Hé most meg mi van?-kérdezte meglepődve
-Tudod jól, mit szerettem volna. De ha te nem akarod én nem erőltetem-mondtam megjátszott sértődöttséggel
-Jaj te buta lány, már hogyne akarnám!
Elkapta a derekam, magához húzott és a nyakamba csókolt, majd rám nézett. Amikor már biztos volt benne hogy csak megjátszottam a sértettet és látta az arcomon hogy pont ezt akartam kiharcolni végre megcsókolt. Hát megérte várni....
De indulnom kellett az öltözőmbe, hogy szembe nézzek Michealel.
-Indulnom kell, Micheal vár és el kell mondanom neki hogy ennyi volt.
Amikor meglátta mennyire elszomorít mindez szomorúan suttogva szólalt meg:
-Biztosan ezt akarod? Ha ennyire elszomorít ez akkor ennek oka van.-mondta és éreztem a fájdalmat a hangjában.
De én nem akartam neki fájdalmat okozni! A kezemet az arcára helyeztem és a hüvelykujjammal elkezdtem simogatni az arcát.
-Jaj Rob, dehogyis! Mindössze azért vagyok szomorú mert még mindig jóbarátomként tekintek rá és elszomorít amit tenni fogok vele. De már nem szeretem, sőt talán sosem szerettem őt igazán. Legalábbis amit irántad érzek az sokkal több. Csak téged szeretlek, és más nem számít.
-Én is csak téged szeretlek-mondta szenvedélyese és közelebb hajolt hogy újra megcsókoljon.
Aztán elengedett, hogy elindulhassak. Mielőtt kimentem volna még kilesett, nincs-e esetleg Nikki valahol a közelben, aztán egy utolsó puszival elbúcsúztunk.
Átöltöztem és elindultam haza. Jobb lesz ezen minél előbb túlesni. Amikor beléptem meglepődtem, mert mert egy terített asztal várt gyertyákkal és egyszer csak elém lépett Micheal, ragyogó, lázas tekintettel nézett rám. Jajj mért nehezíti meg minden a dolgom, de mindegy, essünk túl rajta.
-Micheal beszélnem kell veled-mondtam egyszerűen
-Rendben, de előbb én szeretnék mondani neked valamit.
-Oké.
-Nos már négy éve együtt vagyunk, és mostanában úgy éreztem mintha kicsit eltávolodtunk volna egymástól. Szeretném ha többet lennénk együtt, és hogy bebizonyítsam neked hogy mennyire szeretlek...
És ekkor átfutott rajtam a rémület mert féltérdre ereszkedett és belenyúlt a zsebébe
-Micheal...-kezdtem volna de félbeszakított
-Kris, kérlek! Hagyd hogy befejezzem!
Elővett egy kis dobozkát kinyitotta és ragyogó szemekkel rám nézett:
-Kristen Jaymes Stewart, hozzám jössz feleségül?
...

4. rész

4. rész

Micheal rontott ki az ajtón és ordítozni kezdett Robbal:
-Hát te meg mit csinálsz? Fél percre hagyom magára és máris nyomulsz? Na most beverem a képed!
És még mielőtt reagálhattam volna már be is húzott egyet Robnak, persze ő sem hagyta magát és visszaütött. Egymásnak estek, én pedig gondolkodás nélkül közéjük álltam. Rossz ötlet volt! Ahogy Micheal megakarta ütni Robot, engem talált el. Elestem. Közben kiértek a fiúk és lefogták Michealt. Rob lehajolt hozzám és felsegített.
-Kris jól vagy?-kérdezte aggódva
-Igen, azt hiszem, de úristen! Vérzik a szád-nagyon megijedtem
-Ugyan kutya bajom!-mondta mosolyogva.
Közben megfogta a kezem a könyököm alatt mert inbolyogtam egy kicsit.
-Eresszetek már el, már megint Krist fogdossa-üvöltötte Micheal
-Persze, hogy megint megüsd szegény lányt-mondta Kellan és egy kicsit sem rejtegette az ellenszenvét.
-Dehát nem akartam megütni, azt másnak szántam-csak mégjobban feldühödött ezen a feltételezésen.
-Fiúk, elég már!-szóltam oda, a végén még kitör mégegy verekedés.
Elengedték Michealt aki odasétált mellém és átfogta a derekem
-Kicsim nagyon sajnálom, ugye tudod hogy nem akartalak megütni?-kérdezte kétségbe esve
-Tudom! De most menjünk haza jó?
-Rendben-átölelt és odavezetett az autóhoz.
Még mielőtt beszállt volna mellém gúnyosan nézett Robra és csak ennyit mondott neki:
-Ha mégegyszer ez előfordul, nem úszod meg ennyivel!
Én csak bocsánatkérően néztem Robra, szívem szerint leteremtettem volna Michealt most rögtön, de most valahogy semmi kedvem nem volt az egészhez. A "csók" Nikki és Rob között, olyan hatással volt rám hogy most semmi nem érdekelt.
Ahogy hazaértünk letusoltam és lefeküdtem. Nem aludtam csak gondolkoztam becsukott szemmel, Micheal biztosan azt hitte alszom, óvatosan megsimogatta az arcom aztán lefeküdt mellém. De most ez sem érdekelt. Csak Rob járt a fejemben. Annyira fájt látni ahogy mással van, alig bírtam elviselni, a mi kapcsolatunknak Michealel vége, ezt a vak is látja, itt már nem jön helyre semmi.
Csak hogyan mondjam meg neki? Nehéz lesz de előbb utóbb sorra kell kerülnie mindennek.
Már a forgatásnak is túl vagyunk a felén, már elég ideig hallogattam. Valamelyik nap közlöm vele hogy vége.

Reggel kábán ébredtem. Sajgott a fejem de hogy az ütéstől, vagy attól hogy amikor elestem bevertem a fejem, arra nem tudtam rájönni. Felkeltem és készülődtem. El kellett indulnom, de nagyon nem akartam, de végül csak rávettem magam.
Amikor odaértem láttam Nikkin hogy elég nyúzott.
-Szia Nikki. Sokat ittál tegnap elég nyúzott vagy?-kérdeztem aggodalmasan
-Szia. Azt hiszem igen, de más butaságot is csináltam, szerintem az ital miatt volt.
-Miért mit csináltál?-és eközben elkezdtem simogatni a hátát mert látszott rajta hogy nagyon bántja a dolog
-Hát elmondtam Robnak hogy tetszik nekem, de visszautasított, és hogy megváltoztassam a véleményét, gyors megpusziltam a száján, mielőtt tiltakozhatott volna-mondta bűntudatosan
A döbbenettől megállt a kezem a hátán. Szóval Rob nem akarta, és erre elöntött a megkönnyebülés. Már nem akadtam ki az érzelmeimen, tudtam hogy miért vannak, elfogadtam és már nem lázadtam az ellen mennyire vonzódom Roberthez.
-Elhiszem hogy bánt mindez-ettől jobb nem jutott eszembe
-Szerinted mit tegyek? Bocsánatot kérjek tőle, vagy csináljak úgy mintha nem történt volna semmi?
-Szerintem bocsánatot kellene kérned tőle.
-Rendben, de akkor kérlek gyere oda velem-kérlelt
-Oké-nem utasíthattam el, így is rossz állapotban van.
Odasétáltunk Robhoz aki csak kiváncsian figyelt minket hogy mit akarhatunk. Nikki nehezen de belefogott a mondókájába.
-Rob, sajnálom a tegnap történteket, nem kelett volna.-mondta Nikki és közben a földet nézte
-Semmi gond, ahogy észrevettem ittál is, biztosan nem voltál ura magadnak-mondta kedvesen
Jaj, csak egyre jobban belehabarodok, milyen megértő.
-Ha már itt tartunk, én is sajnálom a tegnapit, hadd kérjek bocsánatot Micheal nevében-jutott eszembe
-Ugyan! Semmi baj, de ha már szóba jött beszélhetnénk négyszemközt?-kérdezte és hosszan a szemembe nézett
Kérdőn ránéztem Nikkire hogy nem bánja-e, de intett hogy menjek csak. Elmentünk messzebb ahol nem hallhat minket senki.
-Miért sírtál tegnap?-kérdezte
Jajj erre nem akartam válaszolni.
-Rob, nem hagyhatnánk ezt?-kérdeztem, és nagyon bíztam hogy belemegy
-Nem, tudnom kell miért sírtál!-na ennyit erről
-Miattad!-szaladt ki a számon. Minek tagadjam?
-Tessék?
-Láttam amint Nikki megpuszilja a szádat és könnyek szaladtak a szemembe
-Szóval ezért...-elgondolkodott.
Csak nézett a semmibe egy pár percig aztán megragadta a kezem és egészen közel húzott magához.
-Kris tudnál érezni irántam valamit?-kérdezte komolyan
A szívem feldübörgött és elpirultam, azt hiszem kár is lenne tagadnom bármit.
Mélyen a szemébe néztem és bevallottam az igazat
-Igen!
-És Micheal? Szereted őt?
-Már nem...-mondtam és elcsuklott a hangom.
-De szeretnéd hogy legyen köztünk valami?
-Igen
és ekkor megcsókolt. El kellett volna tolnom magamtól, hiszen bárki megláthat minket, de nem voltam rá képes. Olyan szenvedélyesen csókolt...most éreztem igazán hogy mennyire vonzódom hozzá. Szeretem őt!
De ekkor hirtelen sírást hallottam. Kelletlenül eltávolodtam Robtól és megláttam Nikkit ahogy minket néz és sír.
-Jaj Nikki-és elindultam felé, de ő elszaladt
Rob rám nézett és szomorúan ennyit mondott:
-Sajnálom! Utánna kellene menned...
-Tudom!-és elindultam Nikki után
Bement az öltözőjébe és magára zárta az ajtót, bekopogtam...
-Nikki, Kris vagyok, bemehetek?
-Tűnj innen!-annyi gyűlölet volt a hangjában...
-Kérlek Nikki
-Nem! Hogy lehetsz ennyire képmutató? Hiszen neked barátod van, és tudtad hogy tetszik nekem-őrjöngött az ajtó túloldalán
Nagy zaj hallatszott, összetört valamit. Elkezdtem aggódni nehogy kárt tegyen magában
-Nikki, nagyon szépen kérlek nyisd ki az ajtót!
De semmit nem értem el. Már mindenki odajött és végül a fiúk rátörték az ajtót. Az öltözőjében volt egy üveg váza, azt törte össze. És az üveg megvágta, csúnyán vérzette egy seb a lábán, biztos ahogy leestek az üvegdarabok, az egyik beleállt a lábába. És akkor megláttam a véres üvegdarabot a kezében. Semmi kétség az állhatott bele a lábába, biztosan kihúzta...
Szegény ott állt, kisírt szemekkel és a lába csak vérzett.
-Nikki kérlek tedd le azt az üvegdarabot-szólalt meg Rob
Nikki dühösen rám nézett és még jobban szorította az üveget, lefojt a vér a kezén, a tenyerét is megvághatta az üveg. El kell vennünk tőle mielőtt....

3. rész

Hát van min rágódnom...
Az utóbbi napokban próbáltam kerülni Robot, bár ez nem volt olyan nehéz, mert ahogy észrevettem ő is ezen próbálkozott. De mostanában elég sok volt a közös jelenet. Ugye a filmben elég hamar összejövünk úgyhogy a közös részekben mint szerelmespár kell egymásra néznünk, sőt ez több mint szerelem...mármint a filmben.

Közben az otthoni dolgok sem javulnak. Hiába várom hogy Michealel jobban menjenek a dolgok, mintha minden egyre rosszabbul menne. Talán ha megbeszélnénk jobb lenne, de mondjam meg neki hogy a Robbal való találkozásom óta fordult igazán rosszra minden...nem! Ez nem jó ötlet, utána már a boltba se mehetnék úgy ki hogy ne jöjjön féltékenykedve utánam.

-Édesem beszélnünk kell-mondta nekem komolyan
-Oké, mi a baj?
-Velünk van a baj.
-Tessék?-tudtam mire gondol de most erre mit mondjak?
-Mintha elhidegültél volna tőlem-olyan csalódottnak tűnt, tényleg nagyon bántam hogy ilyen vagyok vele
-Sajnálom, hidd el én minden erőmmel próbálkozom, de most valamiért nem mennek a dolgok.-ennyi tellett tőlem.
-Mindennek köze van a filmhez? Mióta elkezdődtek a forgatások, azóta mennek köztünk rosszul a dolgok.-rátapintott a lényegre.
-Jaj dehogyis! Nem tudom mi az oka.
-Kris, nem akarlak elveszíteni!-mondta minden szót jól kihangsúlyozva
-Jaj Micheal nem is fogsz, csak adj nekem egy kis időt kérlek!
-Rendben.

Reggel korán keltem, Micheal még aludt, néztem ahogy alszik és olyan fura volt, mintha nem is a páromat láttam volna magam előtt, hanem csak egy barátot, egy nagyon jó, igaz barátot, de semmi többet. Gyors elkezdtem készülődni mielőtt jobban elkezdek ezen gondolkozni. Eldöntöttem hogy várok és esélyt adok magunknak, és mégis ilyeneken agyalok.

Ahogy odaértem Nikki várt mosolyogva. Én is feldobódtam, elvégre ha neki jó kedve van az a nap folyamán rám is átragad. Nagyon jó barátnők lettünk, sőt legjobb barátnők. Mindent elmondtam neki kivéve a Robos részt, azt még neki sem mertem, nem tudom milyen véleményt alkotott volna rólam.
-Szia Kristen!
-Szia Nikki. Csak nem engem vársz?
-De már mindannyian rád várunk.
-Rám- csodálkoztam
-Ahha. Este elmennénk mindannyian együtt vacsizni és mindenki jön, már csak a te eljöveteled kérdéses, de ugye meg sem próbálod lemondani?- és ehhez a kérdéshez olyan arcot vágott hogy nem mertem előadni hogy nincs kedvem. De különben is ezzel a csapattal biztos jó lesz az este. De rögtön elfogott a kíváncsiság
-És tényleg mindenki eljön?-érdeklődtem
-Akik itt vannak mind igent mondtak, még Robert nincs itt, ő az egyetlen akit nem tudok-mondta és elnézett a semmibe. Ahogy kimondta Robert nevét én is így reagáltam, elég furán nézhettünk ki így.
Pár perc múlva befutott Rob is és láttam ahogy Ashley odasiet gondolom megkérdezni hogy jön-e. Annyira szerettem volna ha mindez hidegen hagy, és mégis feszült figyelemmel követtem minden mozdulatát amiből rájöhetek a válaszra, mert hallótávolságon kívül voltam. Úgy láttam hogy nemet mondott, mert Ashley elég kedvetlenül kullogott el onnan, és mindjárt nekem sem volt sok kedvem elmenni. De amit még furcsáltam hogy Nikkin is ezt láttam.
Már bőven túl voltunk az aznapi munka felén amikor az egyik szünetben Nikki odajött, megragadta a kezem és elkezdett húzni.
-Hová megyünk-érdeklődtem felhúzott szemöldökkel, sehogysem tetszett az arckifejezése
-Robhoz-mondta ellentmondást nem tűrően
-Mégis minek?-kicsit ingerültebben sikerült mint szerettem volna.
-Meggyőzzük hogy jöjjön el ma este.
-És ehhez én miért kellek?
-Te fogod megkérni-válaszolta Nikki olyan hangsúllyal mintha nekem ezzel tisztában kellett volna lennem
-De miért én? nem fogom! Kérd meg te!
-Nekem úgyse mondana igent
-Nekem se-vágtam rá
-Ugyan ezt te sem gondolod komolyan, elvégre miattad jelentkezett a szerepre-mondta gúnyosan, mintha bántaná mindez.
Jaj már hogy mindenki ezzel jön. A fenének kellett Robnak megemlítenie ezt a képtelenséget egy interjúban, mindenki komolyan veszi. De hát ez akkora hülyeség!
Nem válaszoltam semmit, inkább engedtem hogy odavonszoljon, hiába tiltakoztam volna.
Nikki elé állt és belekezdett:
-Rob, remélem nem zavarunk, de Kris kérdezni szeretne tőled valamit.
-Oké, igen Kristen?
-Hogy mi?-néztem kérdőn Nikki-re, oké hogy én veszem rá, na de ezért ez így nem fair. Azt hittem ő felhozza a témát én meg érvelek.
-Gyerünk már-súgta oda Nikki
Azt se tudtam hirtelen mit mondjak, de valamit muszáj volt, még hülyének néz hogy állok ott kukán.
-Szóval arról lenne szó Rob, hogy este mindannyian elmennénk valahová, és szeretnénk ha te is ott lennél- a szeretnénk szónál Nikki felé fordultam és vágtam egy grimaszt, de persze úgy hogy Rob ne lássa.
-Tudom már Ashley is hívott, de nem vagyok az az eljárós típus, szóval....
-De tényleg nagyon szeretnénk ha jönnél-vágott a szavába Nikki- ugye Kris?
Hogy ez a lány milyen helyzetbe hoz, na megbeszéljük mi ezt még....
-Igen...nagyon szeretnénk-lesütöttem a szemem és éreztem hogy elpirulok. Hát ez is csak velem fordulhat elő.
-Na jó ha ennyire szeretnétek-de még mindig érződött a hangján hogy nem sok kedve van az estéhez. Kicsit lelkiismeret furdalásom támadt hogy így vesszük rá hogy eljöjjön. De sztem amit mondott az interjúban és Kellanak az közel sem olyan komoly mint amilyennek tűnik.

-Köszi hogy segítettél rávenni Robertet-hálálkodott nekem Nikki.
-Szívesen.
-Szerinted nagyon látszott rajtam?
-Micsoda-kérdeztem vissza kíváncsian
-Hát a lelkesedés. Nagyon bejön nekem, annyira jó pasi. De te biztos nem így látod, hiszen neked csak Micheal számít.
-Ahha-ez most miért érint ilyen rosszul? ez nem normális dolog. Örülnöm kéne hogy a barátnőm így odavan egy fiúért, és mégis zavar, de ez nem azért van mert odavan valakiért hanem mert Robért van oda.
-Őrülten jó pasi-szaladt ki a számon. Nikki csak felhúzott szemöldökkel nézett rám
-Most mi van? Csak mondtam!-válaszoltam tetettet lazasággal.
-Oké-ez nem volt valami meggyőző.

Most már még egy okom volt rá hogy helyrejöjjenek a dolgaim. Nikkit se akartam megbántani.
Eljött az este és hiába nyugtattam magam hogy nem lesz semmi különös, feldobódtam, de ez zavart, mert tudtam hogy Rob miatt van. Micheal persze nem engedett el egyedül, jött ő is. Régen ennek örültem volna, de most mégis úgy éreztem hogy csak púp lesz a hátamon.
-Sziasztok-ugrott a nyakamba Nikki. Láthatóan feldobta hogy Michealt is hoztam
-Szia Nikki. Ő itt a barátom, Micheal. Micheal ő itt Nikki.
-Szia-mondta Micheal kedvesen
Mindenkinek bemutattam és Rob is sorra került
-Micheal ő itt Robert-mondtam közönyösen
-Tudom ki vagy! Te pályázol a barátnőmre! Nos én Micheal, vagyok a barátja.
-Szia-Rob nyújtotta a kezét de Micheal nem reagált rá semmit. Hogy lehet ilyen? Oldalba böktem, mire keletlenül de kezet rázott vele. Ahogy a kezüket néztem mintha mindketten jobban szorították volna egymás kezét mint azt kellett volna.
-Figyelj, amikor azt mondtam, amit mondtam nem tudtam hogy Kristen foglalt, és különben sem gondoltam én ezt annyira komolyan, de tudod milyenek az újságírók, mindent eltúloznak-mondta Rob
Tudtam én, savanyú a szőlő! Biztos voltam benne hogy ez így van, de most minden szava annyira szíven ütött. Már nem is volt kedvem maradni, csak haza akartam menni és csak bámulni a semmibe órákon át.
De maradtunk, senkit nem akartam megbántani. Ahogy telt az este nem is volt olyan rossz, mindnyájan ittunk pár pohárral és oldódott a hangulat. Nikki talán többet is ivott mint kellett volna.
-Egy pillanat és jövök édesem-súgta a fülembe Micheal. némán bólintottam.
Felkelt mellőlem és elindult a férfi mosdó felé. Ahogy követtem a szememmel távolodó alakját olyat láttam amitől hirtelen lefagytam. Láttam ahogy Nikki puszit nyom Robert szájára.
Én sem értem a reakciómat, de könnyek szöktek a szemembe és gyors kiszaladtam mielőtt valaki megláthatna. De ahogyan sietve felkeltem, a tekintetem még találkozott Robertéval. Láttam ahogy feleszmél hogy könnyes a szemem, és eltolja Nikki-t magától.
-De nem álltam meg, csak kiszaladtam
-Kristen várj...-kiáltott utánam Robert
De én nem akartam megállni, mégis mit mondjak neki? Milyen szánalmas vagyok...így hogyan jöhetnének rendbe a dolgok. Hiába szaladtam utolért. Megfogta a csuklóm és visszarántott, akkora erővel hogy 180 fokot fordultam és pont szemben találtam magam vele.
-Állj meg kérlek-kérlelt Rob
-Kérlek engedj el, hagy menjek el-mondtam szintén kérlelve
-Tudni akarom miért könnyes a szemed!
Fura érzés fogott el hogy ennyire közel van hozzám. Szívem szerint tudtára adtam volna hogy miért sírok, bár elmondhatnék neki mindent. Nem tudom mi ütött belém de most azonnal el akartam neki mondani hogy mennyire vonzódom hozzá. Egyre közelebb hajoltam hozzá és már csak pár centi volt az ajkaink között, de ekkor eszembe jutott Nikki, és amit Robról mondott, hogy mennyire odavan érte...És ha Rob engedte a puszit, akkor biztosan neki is tetszik Nikki. Nem bánthatom meg a legjobb barátnőm. De nemcsak őt, hanem ott van Micheal is Nem hajoltam messzebb míg gondolkoztam, és egyszer csak kiabálásra lettem figyelmes.
Micheal rontott ki az ajtón és ordítozni kezdett Robbal:
-Hát te meg mit csinálsz? Fél percre hagyom magára és máris nyomulsz? Na most beverem a képed!

2. rész

2. rész

-Na ki volt az az ígéretes?-kérdezte Micheal gúnyosan
-Robert Pattinson-feleltem semleges hangsúllyal
-Hogy mi? és mégis melyik jelenetet próbáltátok?-fakadt ki
-Nem mindegy!-már bennem is felment a pumpa-Úgyis minden jelenetet le fogunk forgatni egy párszor!
Durcásan bementem a fürdőszobába és becsaptam magam után az ajtót.Micheal odajött az ajtóhoz de nem jött be, és ez így volt jó.
-Drágám bocsáss meg! nem akarok veled mindig veszekedni, de feldühít ha egy másik férfi hozzád ér, pláne ha csak miattad érdekli a szerep...
-Jó ez elég nyomós indok, de már elegem van a sok vitából-feleltem szomorúan.
-Tudom-és óvatosan benyitott és rám nézett vajon nem volt-e korai a bejövetele. Nem akartam őt megbántani hiszen ennyi idő alatt közel kerültünk egymáshoz. Igaz zavart amit a Robbal eljátszott jelenet közben éreztem, de nem tudtam elképzelni hogy elhagyjam Michealt, ő már az életem része.Belépett a fürdőbe, oda hozzám, átölelt és közelebb húzott magához. Engedtem neki hiszem már sokszor megtörtént már ez a dolog. Megcsókolt és nagyon megijedtem amikor azt éreztem hogy én ezt nem akarom. Egyfolytában Robert járt az eszemben, de hiszen ez már nevetséges! Itt van a barátom, meg akar csókolni és én nem akarom, de nemrég még egy idegen közelített felém, és akkor mégis azt szerettem volna ha Rob megcsókol. Valami nagy baj van velem!
Nem tiltakoztam, mert nem akartam neki fájdalmat okozni, de így is feltűnt neki hogy valami nincs rendben.
-Kicsim mi a baj?-kérdezte aggódva
-Semmi.-próbálkoztam
-Ettől azért jobban ismerlek-mondta és mélyen a szemembe nézett-Na mond el!
-Tényleg semmi bajom
Biztosan látta rajtam, hogy ezt most jobb nem erőltetni, mert feladta. Este mikor befeküdtem mellé elkezdett simogatni és világosan tudtomra adta hogy mit szeretne, de arra egyszerűen nem voltam képes, nem tudom miért, de undorodtam a gondolattól hogy úgy együtt legyünk.
Azt mondtam neki, hogy túl álmos vagyok és fintorogva de elfogadta.
Mikor már elaludt felkeltem és kimentem az erkélyre gondolkodni. Nem tagadhattam már magamnak hogy valami megváltozott bennem, de tényleg ezt akarom? Mert ha nem vagyok képes vele együtt lenni, akkor ezt már nem titkolhatom sokáig előtte. Végülis nem lehetek mindig túl fáradt hozzá. Igaz, már nem volt értelme tagadni, hogy ez már nem az a kapcsolat ami eddig volt, de nem akartam őt elhagyni. Belegondolva mekkora fájdalmat okozok neki, felállt a szőr a hátamon. Tényleg nem tudom mit tegyek. Három órahossza után arra jutottam hogy folytatok mindent úgy ahogy eddig, hátha helyre jönnek a dolgok.

Hétfőn elkezdődtek az előkészületek, a megbeszélések, és az első jelenetek próba felvételei.
Alig hogy odaértem, Rob már mosolyogva üdvözölt. Kellemesen érintett ez a fogadtatás, de tudtam jól mit döntöttem el nemrég.
-Szia Kristen.
-Szia Robert.
-Tudod szerettem volna megkérdezni, hogy ebédszünetben nincs-e kedved velem ebédelni valahol a közelben?
-Robert, ugye tudod hogy van barátom?
-öööö....hát erről nem tudtam, akkor bocsáss meg és az előző meghívásom tárgytalan.
-Szívesen ebédelek veled, de csak ha mint barátok megyünk el enni.
-Oké, jól hangzik.
Végül majdnem az egész csapat együtt ebédelt. Jó volt a hangulat. Én főleg Nikkivel barátkoztam össze, de ha jól láttam Ashley és Jakson elég jól kijöttek egymással. Jól mutatnak együtt, de persze nem biztos hogy lesz ebből valami. Mindez a jövő titka. Robert Kellanal haverkodott össze jobban. Mindenki talált magának egy beszélgető társat és így máris könnyebb volt.
Mikor elkezdtük a munkát mindenki ment az öltözőjébe hogy belebújjon a nekiszánt öltözékbe. Mikor elindultam visszafelé láttam hogy Robert és Kellan épp beszélget nem akartam őket megzavarni, úgyhogy csak észrevétlenül álltam ott tovább.
-Szóval találtál már valakit aki tetszik?-kérdezte Kellan Roberttől.
-Már az előtt hogy idejöttem, tudtam jól ki fog tetszeni, és erre ma ért a legnagyobb pofon. Te tudtad hogy Kristennek van pasija?
-Nem tudtam, de nagyon kivagy emiatt. Ennyire tetszik?
-Jobban mint hittem, és a mai nap után csak egyre inkább megőrülök érte.
-Hú haver...
-Hát ja, most szólj hozzá...
Úgy döntöttem ennyi elég volt és gyors belerúgtam a lábamnál lévő kavicsba jelezve hogy jövök, és úgy elsétáltam mintha nem hallottam volna semmit.
Istenem mit tettem....Nem elég hogy magamat kínzom, még Robot is.

Bemutatkozás és az 1. rész

Helló mindenkinek!

Anitának hívnak, és igazi twilight fannak tartom magam, azt hiszem nem én vagyok az egyetlen aki egyre inkább örül az olyan híreknek hogy Rob és Kris az életben is tényleg együtt vannak. Szerintem ők egymásnak lettek teremtve ezért mutatnak a filmben is annyira jól együtt. Ráérős időmben azon gondolkoztam vajon hogy jöhettek össze és olvasgatok blogokat ilyen elképzelésekről, és kedvem támadt írni egyet. Remélem tetszeni fog nektek. Véleményeket és tanácsokat nagyon szívesen fogadok.


1. rész

Amint biztosra tudtam azonnal a telefonomért nyúltam.
-Anyu, anyu képzeld...
-Nyugodj meg kicsim, mi a baj?
-Jaj nincs semmi baj, emlékszel amit meséltem szerepet, megkaptam!!!
-Melyikre gondolsz?
-Jaj anya! Az Alkonyat főszerepét!
-Hát ha ennyire örülsz neki akkor én is nagyon boldog vagyok.
-Köszi, de most megyek is mert még megbeszélések vannak hátra, és még a férfi főszereplő sincs meg.
-Rendben kincsem, majd telefonálsz ha tudsz már mindent, és üdvözlöm Micheal-t.
-Átadom neki.
Oh, tényleg. Még Michealnek is el kell mondanom. Hát ő nem lesz így elragadtatva. Bár nem tudom mitől fél, igaz mintha már nem lángolna közöttünk annyira a szerelem mint az elején, de eszemben sincs kikezdeni senkivel és őt elhagyni, de ő mégis ettől fél. Szerintem az teljesen normális ha ennyi idő után csökken az érzelem, de attól még nem kell szakítanunk, jó persze néha kételkedtem, de ki nem. 4 éve vagyunk együtt, de még mindig nagyon féltékeny és ebből is kezd elegem lenni.

Miközben ezen gondolkodtam Catherine szólt hogy menjek a megbeszélésre. Miután megbeszéltük amire szükség volt, Catherine biztosított hogy addig nem nyugszik amíg meg nem találja a tökéletes színészt Edward szerepére.
Igaz a könyvet nem olvastam de a forgatókönyv magával ragadott és most már a könyvnek is nekifogtam, hát aki Edward szerepét megkapja, annak tényleg nem kis elvárásnak kell megfelelnie.
Elindultam haza és el is mondtam Michealnek hogy megkaptam a szerepet és röviden el is meséltem a sztorit. Persze tudtam mi lesz az első kérdése:
-Csókjelenet van benne?
-Igen kettő, és hát az egyik elég meghitt, de ez csak egy szerep, ne kezdjük el megint kérlek.
-De nem kérheted tőlem hogy ne reagáljak így, mikor minden esély megvan arra hogy akivel játszol az rád hajtson. Jut eszembe, ki a férfi főszereplő?
-Még nem tudom.
Egyenlőre ettől megnyugodott, szerintem azért, mert így biztos nem a színész társ miatt jelentkeztem a szerepre.Anyám...

(Pár nappal később....)
-Édesem tényleg ennyire fontos neked ez a szerep?-kérdezte Micheal könyörgőn.
-Igen, nagyon szerettem volna, és meg is kaptam, miért?
-Mert valami pasi aki jelentkezett kijelentette hogy csakis miattad megy el a meghallgatásra, mert már régebben, más filmekben látott és már akkor is tetszettél neki.-hát a vége eléggé gúnyosra és gyűlölettel telire változott.
-Mégis ki?-úgy láttam az érdeklődésem eléggé bántotta, dehát ugyan ki tenne ilyet? Azt hittem hogy csak viccel.
-Valami Robert Pattinson.
-Cedric Digorry a Harry Potterből?-kérdeztem csodálkozva
-Biztos én nem tudom, Miért talán tetszik neked?
-Nem, dehogyis-füllentettem. De nekem barátom van, attól hogy jóképűnek tartom az még nem jelent semmit.
Ekkor megcsörrent a telefonom.
-Halló?
-Szia Kristen, Catherine vagyok.
-Szia.
-Csak azért telefonálok, mert úgy tűnik találtam egy igéretes jelöltet. Szeretném ha eljönnél házamba és itt elpróbálnánk egy jelenetet.
-Oh...oké, máris ott vagyok.
-Rendben, ő is hamarosan megérkezik, várlak. Szia.
-Szia.
Ahogy letettem Michealre pillantottam, ő kérdőn felvonta a szemöldökét.
-Ki volt az?-kérdezte
-Catherine volt, talált egy színész Edward szerepére, és készíteni szeretne pár próba jelenetet.
-Rendben elviszlek.
-Erre semmi szükség, jaj ne legyél már a testőröm.
-Jólvan na...
-Bocsi, de tudom hogy csak a féltékenykedésed miatt akarsz jönni, és erre hidd el hogy semmi szükség.
Nyomtam egy búcsúcsókot a szájára aztán elindultam.

Mikor odaértem az ígéretes színésztársam még nem ért oda. Cathrine üdvözölt és körbevezetett a lakásban, aztán rátért a lényegre.
-Kristen ha nincs ellenedre akkor a hálószobai csókjelenetet szeretném elpróbálni.
-Ohh...hát nem erre számítottam de rendben, előbb utóbb arra is sor kerül...-ezzel próbáltam magamat is nyugtatni.
És akkor megjött ő. Szégyeltem magam de már közel sem bántam annyira hogy a csókjelenetet próbáljuk, anyám, ez a pasi....Jesszus! dehát én foglalt vagyok. Nem vagyok normális.
-Hello Robert-Üdvözölte Catherine
-Helló Catherine és...-rám nézett és olyan elbűvölően mosolygott...istenem, elpirultam!!! Jaj ne..
-Ő itt Kristen Stewart-mutatott be Catherine
-Igen tudom, elvégre miatta vagyok itt. Szia, én Robert Pattinson vagyok.
-Igen tudom-mondtam zavartan-láttalak a Harry Potterben és nagyon tetszettél...mármint az alakításod!-istenem, azt se tudom mit beszélek...
-Ohh..hát köszi-és ismét elmosolyodott
-Hát gyerekek akkor kezdhetjük?-kérdezte Catherine
-Persze-feleltük egyszerre Roberttel.
-Nos, akkor annyi lenne a dolgotok, hogy az ágy szélén ülve Edward megcsókolja Bellát, de persze lassan hiszen ez az első csókja életében, de Bellának is ez az első.-mondta Catherine és itt rám nézett-Szóval miután metörténik a csók, nő a szenvedély és Bella nem bír magával, Edwardot is elragadják az indulatok, és már az ágyon fekszenek, persze a csók nem szűnik meg mindeközben, de Edward egyszer csak leáll, mert félti a lányt, nehogy kárt tegyen benne. Kérdés?
-Nekem nincs-mondta Robert mosolyogva
-Nekem sincs-mondtam én is
Cathrine megadta a jelet hogy kezdhetjük, és nagyon szégyellem magam, de vártam hogy elkezdje, nem volt több pár másodpercnél amíg várakoztatott a csókkal mindeközben az arca csak pár centire de én úgy éreztem megőrjít vele.
Mégis jogosan féltékenykedik Micheal? El sem hiszem hogy ilyen irányba kalandoznak a gondolataim, hiszen egy órája még én bizonygattam neki hogy semmi értelme. És tényleg, ki ez a fiú, hogy csak így idejön és így összezavar, ezt nem hagyhatom, nekem ott van Micheal és ehhez kell tartanom magam.
De ő csak egyre közeledett és aztán megcsókolt, persze nem igazi csók volt csak olyan "filmes" csók, de mégis fura izgalom fogott el, Michealel ilyet már rég nem éreztem, és ez nem is igazi csók. Mi lenne ha igazi lenne? Már megint ide jutottam...
A jelenet tényleg jól sikerült, de mintha nem csak nekem nem esett volna nehezemre beleélni magam, és csak most jutott eszembe mit mondott Micheal Robertről, hogy miattam jelentkezett a szerepre, dehát ez hülyeség, egy ilyen pasinak majd pont én kellek? ez kamu!
Amikor "sajnos" vége lett Catherine szájtátva állt az ágya mellett, de aztán nagy nehezen szóhoz jutott.
-Hát srácok, ez szép volt. Azt hiszem nem is nagyon kell márt több színészt megnéznünk, de Kristen beszélhetnék veled?
-Persze-feleltem
átmentünk egy másik szobába
-Ebbe természetesen neked is van beleszólásod, szerinted is alkalmas a szerepre?
-Igen, nagyon is.
Egy percre elgondolkodtam, ha azt szeretném hogy Micheal-el minden rendben legyen azt kellett volna mondanom hogy nem, de ő tökéletes Edwardnak, és hiába nem akartam bevallani magamnak, azt akartam hogy vele szerepeljek a filmben.
Visszamentünk és Cathrine mosolyogva közölte Roberttel hogy övé a szerep. Robert is nagyon örült ennek. Odalépett hozzám és csak annyit mondott:
-Akkor a forgatáson találkozunk-ez a mondat nem csak őt dobta fel hanem engem is amitől csak nőt bennem a bűntudat.
-Rendben-ennyire futotta tőlem.
És jelentőségteljesen kisétált. Jövőhéten kezdjük a forgatást, várom is és nem is.
Én is hazamentem és Micheal már várt rám.
-Na ki volt az az igéretes?
-Robert Pattinson-feleltem
-Hogy mi? és mégis melyik jelenetet próbáltátok?-fakadt ki
Hajajj van egy olyan érzésem hogy szép vitának nézek elébe, bárcsak legalább azt tudnám, hogy én mit akarok.....

To be continued....