4. rész

4. rész

Micheal rontott ki az ajtón és ordítozni kezdett Robbal:
-Hát te meg mit csinálsz? Fél percre hagyom magára és máris nyomulsz? Na most beverem a képed!
És még mielőtt reagálhattam volna már be is húzott egyet Robnak, persze ő sem hagyta magát és visszaütött. Egymásnak estek, én pedig gondolkodás nélkül közéjük álltam. Rossz ötlet volt! Ahogy Micheal megakarta ütni Robot, engem talált el. Elestem. Közben kiértek a fiúk és lefogták Michealt. Rob lehajolt hozzám és felsegített.
-Kris jól vagy?-kérdezte aggódva
-Igen, azt hiszem, de úristen! Vérzik a szád-nagyon megijedtem
-Ugyan kutya bajom!-mondta mosolyogva.
Közben megfogta a kezem a könyököm alatt mert inbolyogtam egy kicsit.
-Eresszetek már el, már megint Krist fogdossa-üvöltötte Micheal
-Persze, hogy megint megüsd szegény lányt-mondta Kellan és egy kicsit sem rejtegette az ellenszenvét.
-Dehát nem akartam megütni, azt másnak szántam-csak mégjobban feldühödött ezen a feltételezésen.
-Fiúk, elég már!-szóltam oda, a végén még kitör mégegy verekedés.
Elengedték Michealt aki odasétált mellém és átfogta a derekem
-Kicsim nagyon sajnálom, ugye tudod hogy nem akartalak megütni?-kérdezte kétségbe esve
-Tudom! De most menjünk haza jó?
-Rendben-átölelt és odavezetett az autóhoz.
Még mielőtt beszállt volna mellém gúnyosan nézett Robra és csak ennyit mondott neki:
-Ha mégegyszer ez előfordul, nem úszod meg ennyivel!
Én csak bocsánatkérően néztem Robra, szívem szerint leteremtettem volna Michealt most rögtön, de most valahogy semmi kedvem nem volt az egészhez. A "csók" Nikki és Rob között, olyan hatással volt rám hogy most semmi nem érdekelt.
Ahogy hazaértünk letusoltam és lefeküdtem. Nem aludtam csak gondolkoztam becsukott szemmel, Micheal biztosan azt hitte alszom, óvatosan megsimogatta az arcom aztán lefeküdt mellém. De most ez sem érdekelt. Csak Rob járt a fejemben. Annyira fájt látni ahogy mással van, alig bírtam elviselni, a mi kapcsolatunknak Michealel vége, ezt a vak is látja, itt már nem jön helyre semmi.
Csak hogyan mondjam meg neki? Nehéz lesz de előbb utóbb sorra kell kerülnie mindennek.
Már a forgatásnak is túl vagyunk a felén, már elég ideig hallogattam. Valamelyik nap közlöm vele hogy vége.

Reggel kábán ébredtem. Sajgott a fejem de hogy az ütéstől, vagy attól hogy amikor elestem bevertem a fejem, arra nem tudtam rájönni. Felkeltem és készülődtem. El kellett indulnom, de nagyon nem akartam, de végül csak rávettem magam.
Amikor odaértem láttam Nikkin hogy elég nyúzott.
-Szia Nikki. Sokat ittál tegnap elég nyúzott vagy?-kérdeztem aggodalmasan
-Szia. Azt hiszem igen, de más butaságot is csináltam, szerintem az ital miatt volt.
-Miért mit csináltál?-és eközben elkezdtem simogatni a hátát mert látszott rajta hogy nagyon bántja a dolog
-Hát elmondtam Robnak hogy tetszik nekem, de visszautasított, és hogy megváltoztassam a véleményét, gyors megpusziltam a száján, mielőtt tiltakozhatott volna-mondta bűntudatosan
A döbbenettől megállt a kezem a hátán. Szóval Rob nem akarta, és erre elöntött a megkönnyebülés. Már nem akadtam ki az érzelmeimen, tudtam hogy miért vannak, elfogadtam és már nem lázadtam az ellen mennyire vonzódom Roberthez.
-Elhiszem hogy bánt mindez-ettől jobb nem jutott eszembe
-Szerinted mit tegyek? Bocsánatot kérjek tőle, vagy csináljak úgy mintha nem történt volna semmi?
-Szerintem bocsánatot kellene kérned tőle.
-Rendben, de akkor kérlek gyere oda velem-kérlelt
-Oké-nem utasíthattam el, így is rossz állapotban van.
Odasétáltunk Robhoz aki csak kiváncsian figyelt minket hogy mit akarhatunk. Nikki nehezen de belefogott a mondókájába.
-Rob, sajnálom a tegnap történteket, nem kelett volna.-mondta Nikki és közben a földet nézte
-Semmi gond, ahogy észrevettem ittál is, biztosan nem voltál ura magadnak-mondta kedvesen
Jaj, csak egyre jobban belehabarodok, milyen megértő.
-Ha már itt tartunk, én is sajnálom a tegnapit, hadd kérjek bocsánatot Micheal nevében-jutott eszembe
-Ugyan! Semmi baj, de ha már szóba jött beszélhetnénk négyszemközt?-kérdezte és hosszan a szemembe nézett
Kérdőn ránéztem Nikkire hogy nem bánja-e, de intett hogy menjek csak. Elmentünk messzebb ahol nem hallhat minket senki.
-Miért sírtál tegnap?-kérdezte
Jajj erre nem akartam válaszolni.
-Rob, nem hagyhatnánk ezt?-kérdeztem, és nagyon bíztam hogy belemegy
-Nem, tudnom kell miért sírtál!-na ennyit erről
-Miattad!-szaladt ki a számon. Minek tagadjam?
-Tessék?
-Láttam amint Nikki megpuszilja a szádat és könnyek szaladtak a szemembe
-Szóval ezért...-elgondolkodott.
Csak nézett a semmibe egy pár percig aztán megragadta a kezem és egészen közel húzott magához.
-Kris tudnál érezni irántam valamit?-kérdezte komolyan
A szívem feldübörgött és elpirultam, azt hiszem kár is lenne tagadnom bármit.
Mélyen a szemébe néztem és bevallottam az igazat
-Igen!
-És Micheal? Szereted őt?
-Már nem...-mondtam és elcsuklott a hangom.
-De szeretnéd hogy legyen köztünk valami?
-Igen
és ekkor megcsókolt. El kellett volna tolnom magamtól, hiszen bárki megláthat minket, de nem voltam rá képes. Olyan szenvedélyesen csókolt...most éreztem igazán hogy mennyire vonzódom hozzá. Szeretem őt!
De ekkor hirtelen sírást hallottam. Kelletlenül eltávolodtam Robtól és megláttam Nikkit ahogy minket néz és sír.
-Jaj Nikki-és elindultam felé, de ő elszaladt
Rob rám nézett és szomorúan ennyit mondott:
-Sajnálom! Utánna kellene menned...
-Tudom!-és elindultam Nikki után
Bement az öltözőjébe és magára zárta az ajtót, bekopogtam...
-Nikki, Kris vagyok, bemehetek?
-Tűnj innen!-annyi gyűlölet volt a hangjában...
-Kérlek Nikki
-Nem! Hogy lehetsz ennyire képmutató? Hiszen neked barátod van, és tudtad hogy tetszik nekem-őrjöngött az ajtó túloldalán
Nagy zaj hallatszott, összetört valamit. Elkezdtem aggódni nehogy kárt tegyen magában
-Nikki, nagyon szépen kérlek nyisd ki az ajtót!
De semmit nem értem el. Már mindenki odajött és végül a fiúk rátörték az ajtót. Az öltözőjében volt egy üveg váza, azt törte össze. És az üveg megvágta, csúnyán vérzette egy seb a lábán, biztos ahogy leestek az üvegdarabok, az egyik beleállt a lábába. És akkor megláttam a véres üvegdarabot a kezében. Semmi kétség az állhatott bele a lábába, biztosan kihúzta...
Szegény ott állt, kisírt szemekkel és a lába csak vérzett.
-Nikki kérlek tedd le azt az üvegdarabot-szólalt meg Rob
Nikki dühösen rám nézett és még jobban szorította az üveget, lefojt a vér a kezén, a tenyerét is megvághatta az üveg. El kell vennünk tőle mielőtt....