3. rész

Hát van min rágódnom...
Az utóbbi napokban próbáltam kerülni Robot, bár ez nem volt olyan nehéz, mert ahogy észrevettem ő is ezen próbálkozott. De mostanában elég sok volt a közös jelenet. Ugye a filmben elég hamar összejövünk úgyhogy a közös részekben mint szerelmespár kell egymásra néznünk, sőt ez több mint szerelem...mármint a filmben.

Közben az otthoni dolgok sem javulnak. Hiába várom hogy Michealel jobban menjenek a dolgok, mintha minden egyre rosszabbul menne. Talán ha megbeszélnénk jobb lenne, de mondjam meg neki hogy a Robbal való találkozásom óta fordult igazán rosszra minden...nem! Ez nem jó ötlet, utána már a boltba se mehetnék úgy ki hogy ne jöjjön féltékenykedve utánam.

-Édesem beszélnünk kell-mondta nekem komolyan
-Oké, mi a baj?
-Velünk van a baj.
-Tessék?-tudtam mire gondol de most erre mit mondjak?
-Mintha elhidegültél volna tőlem-olyan csalódottnak tűnt, tényleg nagyon bántam hogy ilyen vagyok vele
-Sajnálom, hidd el én minden erőmmel próbálkozom, de most valamiért nem mennek a dolgok.-ennyi tellett tőlem.
-Mindennek köze van a filmhez? Mióta elkezdődtek a forgatások, azóta mennek köztünk rosszul a dolgok.-rátapintott a lényegre.
-Jaj dehogyis! Nem tudom mi az oka.
-Kris, nem akarlak elveszíteni!-mondta minden szót jól kihangsúlyozva
-Jaj Micheal nem is fogsz, csak adj nekem egy kis időt kérlek!
-Rendben.

Reggel korán keltem, Micheal még aludt, néztem ahogy alszik és olyan fura volt, mintha nem is a páromat láttam volna magam előtt, hanem csak egy barátot, egy nagyon jó, igaz barátot, de semmi többet. Gyors elkezdtem készülődni mielőtt jobban elkezdek ezen gondolkozni. Eldöntöttem hogy várok és esélyt adok magunknak, és mégis ilyeneken agyalok.

Ahogy odaértem Nikki várt mosolyogva. Én is feldobódtam, elvégre ha neki jó kedve van az a nap folyamán rám is átragad. Nagyon jó barátnők lettünk, sőt legjobb barátnők. Mindent elmondtam neki kivéve a Robos részt, azt még neki sem mertem, nem tudom milyen véleményt alkotott volna rólam.
-Szia Kristen!
-Szia Nikki. Csak nem engem vársz?
-De már mindannyian rád várunk.
-Rám- csodálkoztam
-Ahha. Este elmennénk mindannyian együtt vacsizni és mindenki jön, már csak a te eljöveteled kérdéses, de ugye meg sem próbálod lemondani?- és ehhez a kérdéshez olyan arcot vágott hogy nem mertem előadni hogy nincs kedvem. De különben is ezzel a csapattal biztos jó lesz az este. De rögtön elfogott a kíváncsiság
-És tényleg mindenki eljön?-érdeklődtem
-Akik itt vannak mind igent mondtak, még Robert nincs itt, ő az egyetlen akit nem tudok-mondta és elnézett a semmibe. Ahogy kimondta Robert nevét én is így reagáltam, elég furán nézhettünk ki így.
Pár perc múlva befutott Rob is és láttam ahogy Ashley odasiet gondolom megkérdezni hogy jön-e. Annyira szerettem volna ha mindez hidegen hagy, és mégis feszült figyelemmel követtem minden mozdulatát amiből rájöhetek a válaszra, mert hallótávolságon kívül voltam. Úgy láttam hogy nemet mondott, mert Ashley elég kedvetlenül kullogott el onnan, és mindjárt nekem sem volt sok kedvem elmenni. De amit még furcsáltam hogy Nikkin is ezt láttam.
Már bőven túl voltunk az aznapi munka felén amikor az egyik szünetben Nikki odajött, megragadta a kezem és elkezdett húzni.
-Hová megyünk-érdeklődtem felhúzott szemöldökkel, sehogysem tetszett az arckifejezése
-Robhoz-mondta ellentmondást nem tűrően
-Mégis minek?-kicsit ingerültebben sikerült mint szerettem volna.
-Meggyőzzük hogy jöjjön el ma este.
-És ehhez én miért kellek?
-Te fogod megkérni-válaszolta Nikki olyan hangsúllyal mintha nekem ezzel tisztában kellett volna lennem
-De miért én? nem fogom! Kérd meg te!
-Nekem úgyse mondana igent
-Nekem se-vágtam rá
-Ugyan ezt te sem gondolod komolyan, elvégre miattad jelentkezett a szerepre-mondta gúnyosan, mintha bántaná mindez.
Jaj már hogy mindenki ezzel jön. A fenének kellett Robnak megemlítenie ezt a képtelenséget egy interjúban, mindenki komolyan veszi. De hát ez akkora hülyeség!
Nem válaszoltam semmit, inkább engedtem hogy odavonszoljon, hiába tiltakoztam volna.
Nikki elé állt és belekezdett:
-Rob, remélem nem zavarunk, de Kris kérdezni szeretne tőled valamit.
-Oké, igen Kristen?
-Hogy mi?-néztem kérdőn Nikki-re, oké hogy én veszem rá, na de ezért ez így nem fair. Azt hittem ő felhozza a témát én meg érvelek.
-Gyerünk már-súgta oda Nikki
Azt se tudtam hirtelen mit mondjak, de valamit muszáj volt, még hülyének néz hogy állok ott kukán.
-Szóval arról lenne szó Rob, hogy este mindannyian elmennénk valahová, és szeretnénk ha te is ott lennél- a szeretnénk szónál Nikki felé fordultam és vágtam egy grimaszt, de persze úgy hogy Rob ne lássa.
-Tudom már Ashley is hívott, de nem vagyok az az eljárós típus, szóval....
-De tényleg nagyon szeretnénk ha jönnél-vágott a szavába Nikki- ugye Kris?
Hogy ez a lány milyen helyzetbe hoz, na megbeszéljük mi ezt még....
-Igen...nagyon szeretnénk-lesütöttem a szemem és éreztem hogy elpirulok. Hát ez is csak velem fordulhat elő.
-Na jó ha ennyire szeretnétek-de még mindig érződött a hangján hogy nem sok kedve van az estéhez. Kicsit lelkiismeret furdalásom támadt hogy így vesszük rá hogy eljöjjön. De sztem amit mondott az interjúban és Kellanak az közel sem olyan komoly mint amilyennek tűnik.

-Köszi hogy segítettél rávenni Robertet-hálálkodott nekem Nikki.
-Szívesen.
-Szerinted nagyon látszott rajtam?
-Micsoda-kérdeztem vissza kíváncsian
-Hát a lelkesedés. Nagyon bejön nekem, annyira jó pasi. De te biztos nem így látod, hiszen neked csak Micheal számít.
-Ahha-ez most miért érint ilyen rosszul? ez nem normális dolog. Örülnöm kéne hogy a barátnőm így odavan egy fiúért, és mégis zavar, de ez nem azért van mert odavan valakiért hanem mert Robért van oda.
-Őrülten jó pasi-szaladt ki a számon. Nikki csak felhúzott szemöldökkel nézett rám
-Most mi van? Csak mondtam!-válaszoltam tetettet lazasággal.
-Oké-ez nem volt valami meggyőző.

Most már még egy okom volt rá hogy helyrejöjjenek a dolgaim. Nikkit se akartam megbántani.
Eljött az este és hiába nyugtattam magam hogy nem lesz semmi különös, feldobódtam, de ez zavart, mert tudtam hogy Rob miatt van. Micheal persze nem engedett el egyedül, jött ő is. Régen ennek örültem volna, de most mégis úgy éreztem hogy csak púp lesz a hátamon.
-Sziasztok-ugrott a nyakamba Nikki. Láthatóan feldobta hogy Michealt is hoztam
-Szia Nikki. Ő itt a barátom, Micheal. Micheal ő itt Nikki.
-Szia-mondta Micheal kedvesen
Mindenkinek bemutattam és Rob is sorra került
-Micheal ő itt Robert-mondtam közönyösen
-Tudom ki vagy! Te pályázol a barátnőmre! Nos én Micheal, vagyok a barátja.
-Szia-Rob nyújtotta a kezét de Micheal nem reagált rá semmit. Hogy lehet ilyen? Oldalba böktem, mire keletlenül de kezet rázott vele. Ahogy a kezüket néztem mintha mindketten jobban szorították volna egymás kezét mint azt kellett volna.
-Figyelj, amikor azt mondtam, amit mondtam nem tudtam hogy Kristen foglalt, és különben sem gondoltam én ezt annyira komolyan, de tudod milyenek az újságírók, mindent eltúloznak-mondta Rob
Tudtam én, savanyú a szőlő! Biztos voltam benne hogy ez így van, de most minden szava annyira szíven ütött. Már nem is volt kedvem maradni, csak haza akartam menni és csak bámulni a semmibe órákon át.
De maradtunk, senkit nem akartam megbántani. Ahogy telt az este nem is volt olyan rossz, mindnyájan ittunk pár pohárral és oldódott a hangulat. Nikki talán többet is ivott mint kellett volna.
-Egy pillanat és jövök édesem-súgta a fülembe Micheal. némán bólintottam.
Felkelt mellőlem és elindult a férfi mosdó felé. Ahogy követtem a szememmel távolodó alakját olyat láttam amitől hirtelen lefagytam. Láttam ahogy Nikki puszit nyom Robert szájára.
Én sem értem a reakciómat, de könnyek szöktek a szemembe és gyors kiszaladtam mielőtt valaki megláthatna. De ahogyan sietve felkeltem, a tekintetem még találkozott Robertéval. Láttam ahogy feleszmél hogy könnyes a szemem, és eltolja Nikki-t magától.
-De nem álltam meg, csak kiszaladtam
-Kristen várj...-kiáltott utánam Robert
De én nem akartam megállni, mégis mit mondjak neki? Milyen szánalmas vagyok...így hogyan jöhetnének rendbe a dolgok. Hiába szaladtam utolért. Megfogta a csuklóm és visszarántott, akkora erővel hogy 180 fokot fordultam és pont szemben találtam magam vele.
-Állj meg kérlek-kérlelt Rob
-Kérlek engedj el, hagy menjek el-mondtam szintén kérlelve
-Tudni akarom miért könnyes a szemed!
Fura érzés fogott el hogy ennyire közel van hozzám. Szívem szerint tudtára adtam volna hogy miért sírok, bár elmondhatnék neki mindent. Nem tudom mi ütött belém de most azonnal el akartam neki mondani hogy mennyire vonzódom hozzá. Egyre közelebb hajoltam hozzá és már csak pár centi volt az ajkaink között, de ekkor eszembe jutott Nikki, és amit Robról mondott, hogy mennyire odavan érte...És ha Rob engedte a puszit, akkor biztosan neki is tetszik Nikki. Nem bánthatom meg a legjobb barátnőm. De nemcsak őt, hanem ott van Micheal is Nem hajoltam messzebb míg gondolkoztam, és egyszer csak kiabálásra lettem figyelmes.
Micheal rontott ki az ajtón és ordítozni kezdett Robbal:
-Hát te meg mit csinálsz? Fél percre hagyom magára és máris nyomulsz? Na most beverem a képed!