17. rész

Sziasztok! Először is egy olyan dolgot szeretnék veletek közölni, aminek ehhez a bloghoz nem sok köze van. Már régóta foglalkoztat a Midnight Sun könyv alapgondolata. Igaz én sosem olvastam el a netre felkerült könyvrészletet, így nem tudom hogy az írónő hogyan kezdte, de szeretném én is a saját magam által gondolt változatot megcsinálni. A lényeg amiért ezt leírtam ide, az hogy szeretnék csinálni még egy blogot, tulajdonképpen leírni az egész Twilight Saga történetet Edward szemszögéből. Arra lennék kíváncsi hogy titeket ez érdekelne-e. A 4 könyv alapján akarom megcsinálni és biztos nem lesz egyszerű, de kedvem van hozzá, és ha lenne aki olvasná akkor el is kezdeném. Szóval ennyi a lényeg, akit esetleg érdekelne az vagy kommentben vagy emailben jelezne nekem? Előre is nagyon köszi! Az email címem: hekkigirl@citromail.hu
Jó olvasást a kövi részhez!

- Itt jó lesz. Mit akarsz? Mégis mi a francnak jöttél utánunk?
Felnéztem Rob arcára és a rajta látott sok érzelmen nem tudtam eligazodni.
- Idefigyelj Mike, az egy dolog hogy időnként ellopod a szerelmem,és próbálod visszacsábítani, azt legalább nem látom és muszáj eltűrnöm. De az hogy amikor a barátunkkal együtt lógunk, van képed odajönni és a szemem előtt ölelgetni és puszilgatni... - szegény Rob teljesen kiakadt.
- Na álljunk csak meg egy szóra!-szakította félbe Mike - Azt hiszed nekem olyan könnyű úgy ölelgetni őt hogy közben tudom hogy a te karjaidba vágyik. Látom a különbséget ahogy rád néz és ahogy rám ,és ebbe majd beleőrülök.
Miközben vitatkoztak rajtam elteljesedett a bűntudat és a pánik. Mit művelek Michael-lel, egy szörnyeteg vagyok. Nem elég hogy szakítottam vele amikor meg akarta kérni a kezem, most még utána is újra meg újra belerúgok. És mindezt a fejemhez vághatná, elküldhetne minden helyre ami csak eszébe jut, de nem teszi, mert mér mindig szeret. És én még mindig elvárom tőle hogy az emberek előtt eljátszuk a boldog párt. Hogy tehetem ezt vele?
A pánik pedig azért lett úrrá rajtam,mert belegondoltam hová fajulhat ez a vita. Ki tudja mit művelnek itt ezek egymással, és az hogy én itt vagyok, semmit sem jelent, máskor sem okozott nekik akadályt. Jaj te jó ég...
- Elég nagy áldozatot hozok, csak azért hogy ti együtt lehessetek, szóval annyit elvárok cserébe, hogy ne ess nekem. De azért azt tudnod kell, hogy nem miattad teszem.
- Ezt gondoltam - Rob indulata csillapodott, azt hiszem neki is bűntudata támadt.
Hiszen Mike-nak teljesen igaza van, csak azért teszi hogy mi boldogan élhessünk,miközben ez az utolsó dolog amit szeretne. Bárcsak ne kellene rejtőzködnünk, bár ne kellene fenntartani a látszatot, nem akarok fájdalmat okozni neki.
- De azért - kezdte Robert már minden düh nélküli hanggal - gondolj bele te is az én helyzetembe. Te eltudnád viselni szótlanul, düh nélkül?
A még mindig a kezemet fogó Mike arca elgondolkodó lett.
- Azt hiszem értem mire gondolsz,valószínűleg nem.
A hangulat mintha kezdett volna nyugodtabb lenni. Nagyot sóhajtva nyugtáztam, hogy a veszekedés kimenetele máshogy alakul, mint ahogy először gondoltam.
A mellettem ácsorgó legjobb barátom azonban félreértette a sóhajomat. Gyengéden elmosolyodott és az állam alá nyúlt. Felemelte az arcom hogy a szemébe nézzek.
- Tudtam, hogy még mindig így érzel. - mondta büszke mosollyal az arcán.
Mire kattant az agyam és rájöttem hogy mit értelmezett ki a sóhajtásomból már késő volt. Az ajka már az enyémen nyugodott. Amikor észrevette hogy nem viszonzom a csókot, durvább lett. Belemarkolt a hajamba és úgy húzta közelebb az arcom, hogy kikényszerítse belőlem a csókot. Alig telt el pár másodperc éreztem hogy egyre jobban szorít, mert valaki kiakar szabadítani a kezei közül. Hát persze hogy Rob. Amikor az arcom már elég messze ért Mike arcától, láttam rajta a fájdalmat,amiért nem csókoltam vissza. Ezután már csak egy öklöt amint elsuhan az arcom előtt és egyenesen legjobb barátom képébe csap. Megpróbáltam visszafogni, lehet hogy sikerült is volna ha nem csókol meg ez a lüke. De Rob haragja annyira erős volt, hogy nem tudtam leállítani.
És ekkor valami megmozdult arra amerről jöttünk. Valaki jön. Jaj ne! Ha ez kiderül, nekünk annyi, nem fogják engedni, hogy együtt legyek Robbal.
- Kérlek hagyd abba, jön valaki. - újra rángatni kezdtem.
Ő is ijedten nézett arra amerre én is bámultam. Ez tuti címlap lesz holnap.