2010. július 13., kedd

18. rész

Sziasztok! Most próbáltam hoszabb részt írni, mert mindig rövidre sikerül. A friss-t is megpróbálom gyakrabban összehozni. A másik blog utáni érdeklődésnek pedig örülök, és nemsokára annak is nekifogok, de úgy gondoltam hogy azt könyvenként teszem fel, akkor ha már az egyik teljesen készen van. De ez még messze van. Remélem tetszik az új rész, jó olvasást!

De Rob haragja annyira erős volt, hogy nem tudtam leállítani.És ekkor valami megmozdult arra amerről jöttünk. Valaki jön. Jaj ne! Ha ez kiderül, nekünk annyi, nem fogják engedni, hogy együtt legyek Rob-bal.- Kérlek, hagyd abba, jön valaki. - újra rángatni kezdtem.Ő is ijedten nézett arra amerre én is bámultam. Ez tuti címlap lesz holnap.
A vékony aprócska alak egyre közelebb ért, és az arcán értetlenség és nagy meglepetésemre harag tükröződött. De hála az égnek nem egy paparazzi volt. Valószínűleg Ashley úgy döntött, hogy utánunk jön. Mindenféle érzés kavargott bennem. Nagyon aggódtam a fiúk miatt, de meg könnyebbültem, hogy csak Ash talált meg minket. Ami ezután történt azon én is és a fiúk is meglepődtek.
- Elmondanátok, hogy mégis mi a fenét műveltek itt? – ordítozott Ashley
Elgondolkodtam, hogy lepisszegem, nehogy meghallja valaki, de olyan mérges volt, hogy nem mertem. Ezt az oldalát még nem ismertem.
- Most azonnal fejezzétek be! Világosan beszéltem?
A fiúk felé fordultam és ők is lefagytak. Ez a lány tud valamit. El kell sajátítanom ezt a stílust, ha ilyen hatással van a fiúkra.
- Eszetekbe sem jut, hogy Kristen min megy át miattatok? Legalább miatta próbáljatok meg kijönni egymással! Belegondolt már egyikőtök is, hogy ő min megy át?
Jaj, csak ezt ne! Nehogy már még engem sajnáltasson. Miattam van ez az
egész galiba. Itt bárkit lehetne sajnálni, de engem pont nem.
- Ashley, nyugi, itt nem engem kell sajnálni!
Erre ő felém fordult, és a hideg is kirázott tőle. Olyan arcot vágott, hogy szerintem még egy két ajtós szekrény sem mert volna szembeszegülni.
- Hát akkor kit? – nézett rám még mindig haragosan.
- Én kínzom mind a két fiút. Hiszen Micheal-nek nem elég,hogy visszautasítottam, most még a kamerák előtt a boldog párt kell eljátszanunk. Újra átölelhet, együtt lehetünk mosolyogva, kézen fogva, de közben tudja, hogy már nem szeretem. Szerinted ez igazságos? Vagy amit Rob-bal művelek? Ha valaki más lenne a barátnője, vele együtt lehetne, amikor csak akar, sétálhatnának kézen fogva az utcán, mutatkozhatnának együtt, mint egy pár. Biztos, hogy az ügynökség ennek sem örülne, de könnyebben elfogadná és engedné, mint a mi kapcsolatunkat. Ráadásul, ha mással lenne, nem kellene végignéznie, hogy a barátnője miket művel a volt barátjával a kamerák előtt. – a végére már sírtam.
Rob odalépett hozzám és átölelt.
- Kicsim, olyan butaságokat tudsz összehordani. Én nem akarok mással lenni, csak veled! És ha ez az ára, annak hogy együtt lehessünk, én boldogan vállalom. – és megpuszilta a homlokom.
- Igaza van Ashley-nek – csatlakozott Mike is – feleslegesen nehezítettük meg a dolgod. Civakodtunk és kötekedtünk...
- És verekedtetek – mormoltam mérgesen még mindig Rob öleléséből.
- Igen, sajnos ezt is. De most már látom, hogy nagyon kár, hiszen tényleg nagyon szeretitek egymást, és mindezzel annyit érek el hogy, a végén még megutálsz.
- Sosem tudnálak megutálni – olyan szörnyen éretem magam. Hogy még nekik van bűntudatuk.
- Tudom – válaszolt Mike mosolyogva – de innentől jó fiú leszek, és nem nehezítem meg a dolgod.
- Köszönjük Mike – Rob válaszolt helyettem – és bár tudom, hogy nem miattam teszed, nagyon hálás vagyok neked.
- Hálás?
- Igen, amiért eljátszod, hogy még együtt vagytok. Hiszem, hogy nem sokan tennék meg. Mérgedben, hogy kiszúrj velem, akárki is tálalhattál volna bármelyik újságnak. De nem tetted, és nagyon hálás vagyok neked mindenért.
És alig hittem a szememnek de a fiúk kezet fogtak. Nahát! Ashley mekkorahatást ért el, amikor utolért minket a fiúk még verekedtek, most meg...
Annyira örültem, olyan régóta vártam, hogy így láthassam őket. Rob felém fordult és csak egy puszit nyomot a számra, gondolom hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozzuk Mike-nak.
- Na de most menjetek, még várnak a fényképezőgépek.
- Rendben. – rámosolyogtam, aztán odasétáltam Mike-hoz és együtt elindultunk. Még mielőtt otthagytuk volna őket megöleltem az én drága barátnőmet.
- Köszönöm – súgtam a fülébe.
- Igazán nincs mit, de nekem köszönd, miattad teszik meg ezt is.
Elhajoltam tőle, egymásra mosolyogtunk, mert akármit is mond, ez az ő érdeme.
Aztán visszasétáltam a legjobb barátomhoz és elindultunk, hátrahagyva Ashley-t és Robot.
Most még nagyobb volt közöttünk a harmónia, és Mike tényleg jól viselkedett. Nagyon sokat beszélgettünk. Jól éreztem magam vele. Amikor már kezdett sötétedni Micheal hívott nekem egy taxit, és amikor elbúcsúztunk két puszit adott.
- Na menj, a barátod vár! – mondta mosolyogva.
- Köszi, hogy ilyen megértő vagy. Tényleg nagyon hálásak vagyunk neked.
- Tudom, tudom, Mike a jótevő… - olyan önelégült fejet vágott hogy elnevettem magam.
Együtt nevettünk, aztán beszálltam a taxiba és integettem, amikor elindultunk. Igazán jól sikerült ez a mai nap!
Amikor a szállodához értünk már elől mentem be a rendes bejáraton, hiszen miért ne szállhatnánk meg ugyanabban a hotelben. Mosolyogva mentem fel, és amikor beléptem Rob azonnal a karjaiba kapott.
- Jaj, de örülök hogy itt vagy. Nagyon hiányoztál már!
- Te is nagyon hiányoztál nekem – felemeltem az arcom, hogy megcsókoljam de komoly képet vágott.
- Mi a baj? –kérdeztem aggódva.
- Szeretnék tőled bocsánatot kérni, nem kellett volna ma utánatok mennem. – olyan sajnálkozó képet vágott, annyira édes volt.
- Megértelek, fordított helyzetben én már a haját téptem volna az illetőnek -
Mondandóm hallatán csibészes vigyor ragyogott fel arcán – és különben is, nekem kell bocsánatot kérnem, amiért át kell menned ezen az egészen…
Folytatni akartam, de nem hagyta, már azt is elfelejtettem miről beszélgettünk, csak csókoltam.