8. rész

Jaj lányok köszönöm a kommenteket! Már szükségem volt rájuk, úgyhogy nektek itt a kövi rész! :D


Amíg tart a film nem létesíthetnénk kapcsolatot, mert néhány ember szerint a rajongók elfordulnának a filmtől ha kiderül hogy Rob nem szingli, de szerintem ez hülyeség. De aláírtuk, úgyhogy muszály titkolóznunk.
Ahogy felértem a szobája elé, pár perc múlva már jött ő is. Szétnéztünk a folyóson hogy biztos nem lát minket senki, és mikor erről meggyőzödtünk, gyors belibbentünk a szobába.
Már többször is jártam itt, a haveri kapcsolatunk alatt, és hát mint mindig, a szoba tele volt dobozokkal, amelyekben a ruhái voltak. Már épp itt az ideje, hogy valaki rendet tegyen itt. Amióta csak beléptünk kiült a mosoly az arcomra, de nem csak nekem, Robon is látszott hogy boldog amiért elfogadtam az ajánlatát.
Odalépett hozzám és szenvedélyesen megcsókolt, ennél jobban tudtomra se adhatta volna, hogy mennyire örül neki, hogy most itt vagyok. Persze visszacsókoltam, miért ne tettem volna...
Később rendeltünk vacsorát, amíg a pincér behozta a kaját, addig én bementem a fürdőbe, nem hiányzik hogy valaki kipletykálja hogy itt vacsoráztunk együtt.
Nagyon sokat beszélgettünk, jó volt vele ilyen nyugodtan beszélgetni, felszabadult volt ő is és én is. Este amikor már álmosak voltunk elindultam a csomagjaim felé, és előhalásztam egy rövidnadrágot és egy pólót, elindultam a fürdőbe hogy lezuhanyozzak és átöltözzek.
Rob készségesen hagyta hogy elkészüljek és egyáltalán nem erőltettet semmit, és ez most így volt jó. Amikor viszont meglátott, ahogy kijöttem a "hálóruhámban"elmosolyodott.
-Most mi van?-kérdeztem zavartan
-Semmi, csak szexi vagy így-válaszolta mosolyogva
Zavaromban elpirultam.
Nem igazán tudtam hogy Rob hogy képzelte ki hol alszik, de erre rögtön meg is kaptam a választ.
-Kris te aludj a franciaágyon, én pedig itt alszom kint a kanapén, így megfelel?-mintha valami vágyakozást éreztem volna a hangjában
-Majd alszom én a kanapén, ez a te szobád, nem foglak kitúrni az ágyadból.
-Ugyan már, nem gondoltad hogy hagylak a kanapén aludni?
-Akkor miért nem alszunk mindketten a franciaágyban?
-Komolyan kérdezed?
-Igen.-és ebben percben rájöttem hogy erre vágyakozott-De csak egy feltétellel...
-És mi lenne az?-kérdezte egy csibészes mosoly kíséretében
-Semmi molesztálás.....-mondtam szigorúan
-Nem állt szándékomban-válaszolt komolyan
-Nagyon helyes-elmosolyodtam
Válaszként ő is elmosolyodott és az én szívverésem is meglódult.
Ő egy pólóban és egy boxerben feküdt le, istenem de jól nézett ki! Lefeküdt és megveregette maga mellett az ágyat. Készségesen másztam be mellé.
A hátára feküdt és a két kezét a feje alá rakta, ahogy így feküdt elfogott a vágy hogy odabújjak hozzá és úgy aludjak el. Úgy döntöttem ez még belefér. Mellé kúsztam, és a fejem a mellkaséra tettem. Ő erre az egyik kezével átfogta a vállam és magához szorított
-El sem hiszem hogy itt vagy velem-mondta lágyan
Én erre csak felemeltem a fejem és mosolyogva megcsókoltam, aztán egy elégedett sóhajjal visszaborultam a mellkasára.
Ezen az estén nem is történt közöttünk több, de ez most így volt tökéletes. Azért mégis ma szakítottam a barátommal.
Másnap reggel, amikor felébredtem Rob még aludt és én nem akartam felébreszteni, sokáig csak néztem ahogy szuszog, de aztán kezdtem éhes lenni, és mivel ha én rendelek kaját, még valaki kikotyogja hogy itt aludtam, így úgy döntöttem, elmegyek sétálni és beülök valahová reggelizni.
Felöltöztem, Robnak pedig hagytam egy cetlit hogy elmentem a városba sétálni.

Találtam is egy jó kis helyet, oda beültem és megreggeliztem, és boldogan nyugtáztam hogy senki nem ismert fel. Amikor végeztem, eszembe jutott Mike és eldöntöttem hogy most bemegyek hozzá, így Rob se tud ellenkezni. Hívtam egy taxit.

Amikor beléptem Michael szobájába elég szörnyen festett, ébren volt és józan, de teljesen másnapos. Szörnyű volt őt így látni, pláne úgy, hogy tudtam miattam van itt. Rob ütése is szép lila monoklit hagyott az arcán. Amikor meglátott felvirult az arca
-Kris, jaj de jó hogy itt vagy.
-Jobban vagy?-kérdeztem aggódva
-Igen, de semmire nem emlékszem, mi történt tegnap? Hogy kerültem ide? És ez a monokli?
-Hűű....egyszerre csak egy kérdést.
-Bocsi-próbált mosolyogni, de ahogy láttam fájt neki, mert megrándult az arca
-Szóval tegnap leittad magad amiért nemet mondtam neked....
-Igen erre még emlékszem...-mondta elgondolkodva
-Amikor pedig hazaértél részegen megláttad Robot és teljesen kiakadtál...
-Mi, mit keresett ő ott?-szakított félbe dühtől tajtékozva
-Na pontosan így reagáltál akkor is, és aztán összekaptunk és megütöttél...-a végére majdnem teljesen elhalkult a hangom
-Micsoda? Jaj Kris annyira sajnálom!-a dühét mintha elfújták volna, már inkább kétségbeesett volt.
-Nem gond, az ital miatt volt tudom, de ezért kell megígérned, hogy többé nem teszel ilyet.
-Megígérem!-elég komolyan mondta ahhoz hogy higgyek neki.
-Rendben-elmosolyodtam, válaszként ő is így reagált és ismét fájdalom hasított az arcába
-Úgy látom a mosolygást még hanyagolnod kell, látom hogy fáj-mondtam neki csöndesen
-Nem az nem vészes, van más ami sokkal jobban fáj.
Lehajtottam fejem, annyira átkoztam magam amiért fájdalmat okoztam neki.
-És akkor te most vele vagy együtt?- nem kerülte el a figyelmem hogy milyen undorral ejtette ki a szót hogy "vele"
-Nos emlékszel hogy azt mondtam amikor szakítottunk hogy velem van a baj? Nos azt ezért mondtam. Senki nem tehet róla hogy beleszerettem Robba. Sem te, sem ő, ez csak az én hibám.-
Mondtam bocsánatkérő hangon és megsimogattam az arcát.
Láttam rajta hogy szeretett volna szembeszállni a mondandómmal, de nem tudott hogyan. Sokáig elidőztem még nála és megbeszéltük hogy barátok maradunk. Közben bejött egy orvos és közölte vele hogy hazamehet. Együtt jöttünk ki és kint még megölelt búcsúzoul. Ahogy sétáltam át a parkolón hogy megállítsak egy taxit, megláttam Rob autóját. Biztosan elkezdett keresni, és ismer annyira hogy tudta itt vagyok. Érzéketlen arccal ült az autóban. Kicsit aggódva odasétáltam hozzá.
-Szia-mondtam félénken
-Szia-válaszolta fásult, érzéketlen hangon.
-Szóval tudtad hogy ide fogok jönni ugye?
-Nem tudtam, csak sejtettem, és sajnos be is jött-mondta mérgesen
-Ne légy rá dühös, részeg volt...
-Ez nem mentség-még mindig dühös volt.
-Rám is dühös vagy?-kérdeztem félve, mert bizonyára az ölekezésünknek is szemtanúja volt....