7. rész

Sziasztok! Ha valaki esetleg az 1 rendszeres olvasómon kívül rá-rá pillant néha a blogra, az írna megjegyzést. Csak hogy tudjam, hogy érdekel-e egyáltalán valakit. Köszike!

-Te is hallgass!-ordított rám
-Hogy mi?-kérdeztem meglepődve. Éreztem hogy elönt a düh. Tudom hogy ez a pia hatása, na de akkor is....
-Na ide figyelj, annak semmi értelme hogy totál leiszod magad, attól nem foglak újra szeretni csak tiszta hülyét csinálsz magadból-ordítoztam mostmár én is
És ekkor megütött. Hát ez már Robnál is kicsapta a biztosítékot és izomból bevert neki egyet. Micheal egyszerűen csak elterült...
-Gyere, elviszlek innen! Egy perccel sem maradhatsz itt tovább-mondta Rob határozottan, megragadta a kezem és elkezdett húzni kifelé.
Megértettem a szándékát, és egyet is értettem vele, de nem hagyhatom itt Michealt így. Még valami nagy hülyeséget csinál.
-Várj! Nem hagyhatom így itt.-mondtam és megálltam.
-És mégis mit akarsz csinálni. Itt ülni amíg fel nem ébred, és utána mit teszel? Ha itt maradok veled akkor csak megint begurul, sőt ha egyedül maradnál itt még lehet hogy akkor is, de szó sem lehet róla hogy itt maradj vele!!-nagyon dühös volt, de tudtam hogy nem rám.
Annyira jól esett hogy félt, de nem engedhettem neki.
-Én akkor sem hagyom itt őt!-makacskodtam.
Szegény annyira nem tudta hogy mit csináljon. Csak nézett a semmibe és elmélyülten átgondolta a helyzetet.
-Na jó! Ha mondjuk hívok mentőt és bevitetjük a kórházba? Ott úgyis bent tartják míg ki nem józanodik.-állt elő az ötlettel.
-Rendben.
Ez így nekem is megfelelt, de tudtam hogy még beszélnem kell Michealel később, mert amint kiengedik, lehet hogy megint leissza magát.
Rob már tárcsázott is. Amikor kiértek a mentők megvártuk míg beteszik a kocsiba. Amikor már majdnem rácsukták az ajtót, még épp hallottam ahogy az én nevemet nyöszörgi.
Most mellette kellene lennem, de tudom hogy Rob úgysem engedné. De nagyon fájt őt így egyedül elengedni. Most már biztos voltam benne hogy amint józan bemegyek hozzá.
Persze ahogy jött a mentő, úgy jöttek a paparazzik. A franc esne beléjük!
Rob gyors odahúzott a kocsihoz, én bepattantam és már indultunk is. Rob gyorsan elhajtott onnan. Némán ültünk út közben. Beszélni akartam vele, de nem tudtam mit is mondhattam volna. Ő szemlátomást még mindig dühös volt, szorosan markolta a kormányt. Végül megszólaltam.
-Jól vagy?-kérdeztem aggódva
-Mi?-a kérdésem szemlátomást meglepte-Te kérdezed hogy én jól vagyok-e? Hiszen téged ütött meg!-újra elöntötte a düh
-Részeg volt! nem tudta mit csinál-motyogtam
-Kris! Ez már nem az első volt, és különben sem mentség hogy részeg volt. Én lehetnék akármilyen részeg, akkor sem lennék képes megütni téged!-csak úgy tajtékzott a dühtől.
-Rob, kérlek nyugodj meg!-zavart hogy ennyire ideges. És vezet is.
-Igazad van. Le kellene nyugodnom, de egyszerűen nem tudok.
A keze a sebváltón pihent, rátettem a kezem. Ettől ellágyult az arca.
-Így könnyebb. Köszönöm-mosolygott
-Szívesen. És különben is, ez nem csak neked megnyugtató.
Ezen még jobban mosolygott. AZtán egy darabig nem szólaltunk meg. Egyszercsak izgatottan szólt hozzám.
-Kris, most hogy nem mész vissza abba a házba....-kezdte tétovázva
-Igen?-elképzelésem nem volt hová akar kilyukadni
-Nos hát, valahol aludnod kéne...-folytatta, de nem nézett rám, az útra koncentrált
A szívem hatalmasat dobbant, aztán kétszer olyan gyorsan vert mint addig.
-Amíg nem találsz magadnak egy lakást vagy valami, ha gondolod alhatnál nálam, a szállodai szobámban simán elférnénk ketten. De persze ha nem akarsz, vagy gyorsnak találod, az sem gond.-a végére elhalkult a hangja.
Elgondolkoztam. El kellene utasítanom, hiszen csak ma szakítottam a barátommal. De nem akartam! Ez volt minden vágyam hogy vele legyek! De bűntadot kéne éreznem, de én nem érzek. Nem is akartam ezen többet agyalni, mert láttam Rob fájdalmas arckifejezését, félreértette a hallgatásom.
-Nos ha nem zavarlak, nagyon szívesen elfogadom az ajánlatot.-még bele is pirultam.
-Tényleg?-nagyon meglepődött a válaszomon.
-Persze.
Így persze rögtön a szállodájához vitt, és útközben nem is beszéltünk többet. Amikor odaértünk, nyakunkat behúzva slisszoltunk be az ajtón. Nem hiányzik hogy felismerjen minket valaki ahogy együtt megyünk be egy szállodába. Így is épp elég a pletyka körülöttünk. Amikor beértünk, Rob hirtelen szembefordult velem.
-Kris menj fel, én is rögtön megyek. Nem akarom hogy valaki meglásson minket együtt ahogy a szobába tartunk. A szerződésünk tiltja hogy legyen köztünk valami.
-Oké.
Nem is kellett többet mondania, hiszen tudtam miről van szó. Amíg tart a film nem létesíthetnénk kapcsolatot, mert néhány ember szerint a rajongók elfordulnának a filmtől ha kiderül hogy Rob nem szingli, de szerintem ez hülyeség. De aláírtuk, úgyhogy...