14. rész

Sziasztok csajszik! Újra itt! Igaz időm még mindig nem sok van de legalább a gépem jó, és ahogy megígértem itt van nektek az új rész! Remélem tetszik majd!


Reggel hangos kopogásra ébredtem fel, hallatszott hogy dühös az illető. Rob morcosan dünnyögött valamit, de nem értetem hogy mit.
-Hány óra van?-kérdeztem nyűgösen
-Fogalmam sincs, de egy pillanat és megnézem-közbe a telefonjáért nyúlt-mindjárt 10 óra.
-Jesszus, Mike-felugrottam és a szekrényhez szaladtam.
A kopogás nem maradt abba, Rob dühösen felkelt és útközben kiordított
-Jól van, jövök már.
Kinyitotta az ajtót és igazam volt, Mike állt az ajtóban türelmetlenül.
-Csodás, Kris mindjárt jön, épp öltözik-Rob hangjából csak úgy sütött az utálat.
-Nem jöhetnék be?-Mike nem törődött Robbal
-Persze, még mit nem, most mondom hogy öltözik-Csak égnek emeltem a szemem, hogy ezek fél percet nem bírnak ki vita nélkül.
-Na és, nem látnék semmi újat, láttam már őt ruha nélkül-Mike arcára egy olyan gúnyos vigyor ült ki, hogy még én is szívesen bevertem volna neki egyet.
-Na idefigyelj, elhiszem hogy örül a képed hogy vele lehetsz, de azért ne vesd el a sulykot.
Amint elkészültem, azonnal szaladtam közéjük, nem hiányzik hogy mindennap majdnem beverjék egymás orrát. Szerelmem fájó arckifejezése láttán, már semmi kedvem nem volt az egészhez, de muszáj megtennem. Felé fordultam, megfogtam mindkét kezét:
-Sietek vissza, és ne aggódj csak annyit teszek, amit feltétlenül muszáj.-és megcsókoltam, visszacsókolt és így egy szenvedélyes csókká vált a búcsúzásunk.
Mike gúnyosan törte meg a meghitt csöndet:
-Na jó, fejezzétek már be. Mehetünk?-de én kihallottam a gúny mögül azt a mérhetetlen fájdalmat, amit most érez, és észbe kaptam, hogy ő még mindig szerelmes belém, nem tehetem ezt vele. Elhatároztam hogy többé, ha ott van nem csókolózom Robbal,m ennyit megtehetek, hogy ne szenvedjen a kelleténél jobban.
Amikor kiértünk a szállodából, már sokkal jobb kedvűen és lelkesen felém fordult
-És most hová-kérdezte ragyogó szemmel, és én tudtam hogy fájdalmat okozok neki, de még csírájában el kell fojtanom a lelkesedését.
-Figyelj Mike, tudnod kell, hogy ez tényleg csak azért van hogy az emberek azt higyjék, nem vagyok együtt Roberttel, és semmi esély arra hogy mi újra együtt legyünk. Szeretlek, de csak mint a legjobb barátomat.
-Amíg veled lehetek, addig nem érdekel, hogy ennek mi az oka, szóval merre?-úgy néz ki, ezt még egy párszor el kell mondanom neki, mire beletörődik.
-Hát nem is tudom, először is valami forgalmas utcán kellene sétálgatnunk, hogy minél többen lássanak, aztán meg beülhetnénk valami jó kávézóba-ettől jobb nem jutott eszembe.
-Oké, akkor gyerünk.-megfogta a kezem és elindultunk. Én kihúztam a kezem az övéből, nem akartam hogy fogja a kezem. Felnéztem a hotelszoba ablakába és láttam hogy Rob az ablakban áll és épp engem néz. A pillantásunk összefonódott, és nem akartam elfordulni tőle. Mike csak állt, majd amikor követve a pillantásom meglátta, hogy Robot nézem, felsóhajtott és elszomorodva szólt hozzám:
-Gyere már, nemsokára újra együtt lehettek.-kelletlenül, de elemeltem a szemem Rob csodás arcáról és elindultam Mike mellett. Ő újra a kezemért nyúlt, és én újra elhúztam, és erre már felkapta a vizet
-Ne légy már gyerekes, ha nem kézen fogva fogunk sétálni, mégis ki hiszi majd el hogy még járunk?-láttam az arcán hogy ezzel is nagy fájdalmat okoztam neki, attól féltem még pár perc és itt hagy a francba, hogy oldjam meg magam. De nem tette. Én pedig belátva hogy igaza van engedtem hogy megfogja a kezem. Így sétálgattunk egy darabig, és nagy örömmel nyugtáztam hogy néhány paparazzi is ránk talált.
-Na produkáljunk nekik egy kicsit-mondta Mike vigyorogva
-Ne várj-ez a mondat nem sejtett sok jót, és én bepánikoltam-mit akarsz csinálni?
-Nyugi, nem foglak megcsókolni-ezaz Kris, még egy döfés.....
Elkapta a karomat, és felkapott a hátára, megkönnyebültem, hogy nem akarta kihasználni a helyzetet, és vele együtt nevettem. Sokat beszélgettünk, és tényleg jól éreztem magam vele, kivéve azokban a percekben, amikor már túlzásba vitte a szerepet és célozgatott. De aztán mindig rendesen viselkedett úgyhogy nem mérgelődtem. Úgy délután négyig játszottuk a harmonikus pár szerepet aztán elindultunk vissza a szállodába. Az ajtóban még nevetgéltünk egy sort, aztán elbúcsúztunk. Mike adott egy puszit a homlokomra és elköszönt, én még utánna szóltam
-Mike!
-Igen-kicsit mohóbban fordult vissza, mint kellett volna
-Még egyszer köszönöm, Rob nevében is, ő is hálás igaz ezt sosem ismerné be-mondtam mosolyogva de közben égnek emeltem a szemem "a férfi büszkeség"!
-Nem is az ő kedvéért csinálom, de azért szívesen-rám mosolygott majd elsétált.
Még egy fél percig álltam az ajtóban, örültem hogy sokkal jobban sikerült a nap mint képzeltem, aztán egy boldog sóhajtással beléptem az ajtón, és fülig szaladt a szám amint megláttam az én álompasimat. A mosolyom egy kápráztató szexi mosollyal viszonozta, és széttárta a karjait. Én készségesen odasiettem és ahogy körém zárultak karjai, csak akkor éreztem magam igazán otthon.
-Örülök hogy hazaértél-mondta mosolyogva
-Én is!
-Na és hogy ment? Minden rendben volt?-tényleg kíváncsi volt
-Igen, egy kicsit produkáltuk magunkat a fotósoknak, de semmi olyan nem történt ami nem lenne ínyedre. Mike igazán jól viselkedett, nem használta ki a helyzetet-mondtam mosolyogva, mert nem akartam hogy ez a téma elvegye a jókedvét
-Nagyon helyes!-elmosolyodott, és látszott rajta hogy megnyugtatták a szavaim.-És most gyere velem!
Kíváncsian néztem rá, nem tudtam mit akar mire ő megfogta a kezem és maga után húzott, közben befogta a szemem. Amikor végre elvette a kezét a szememről elkápráztatott a látvány
-Nahát!-mondtam elbűvölve
...